Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Amerikába utazása Csepregi János és családjának és az indító okok a kivándorlásra, vagy tanulság: miként induljon útnak valaki a magyar nyelvvel. Írta a kivándorlott maga

birtokot most még, míajd meglátjuk, hogyan segél elhelyezni bennünket a Basch.

Másik nap reggel elmentem ismét, a mikor azt mondja: Sokat gondolkodtam, mi lenne jobb az elhelyezés a részükre; de nem tudtam jobbat gondolni, minthogy menjenek el Marcos Juarezba a Családjával, ott van egy jóravaló Magyar Vendéglős, igen jó, barátságos ember, az majd segélyére lesz a munkakeresésben, és majd délután jöjjön el ismét, arra majd írok hozzá egy levelet, a melyben én kérem föl a Molnár Pál Vendéglőt Urat a magok segélyezésére. Délután 3 órára a levél készen volt és azt általadta; úgyszinte egy másik levelet az Emigrációi felügyelőségnek a Családom elszállítására vonatkozólag. Az Emigrációból akkor már a két magyar is elment, és engemet is hívtak, hogy menjek el velők, de én mindig féltem a rosszaságjoktól, de leginkább azután, a mikor Baseh tudatta velem, hogy az egyik után a körözőlevél megjött a Buenos Ayresi konzuli hivatalhoz; de a konzul nem akarta őket elfogatni; ellenkezőleg: értesítette, hogy távozzék Buenos Ayresből; így kénytelenek voltak onnan továbbmenni. Ekkor már ismét nem volt a Baschon kívül a kivel beszélni tudtam volna. A Gál Albert is, minthogy a birtokot nem vettük meg, a barátjával együtt visszament Magyar Országba a családjához. Mikor a Basch a két levelet által- adta, elbúcsúztam tőle, visszamentem az Emigrációba, a hol a családomat kívül az utczán találtam egy magyar emberrel és egy asszonnyal beszélve; az Eszter a-ónnal odajött hozzám, azt mondja; Nézze édesapám, ezt az embert és azt a szegény Asszonyt nem eresztik be az Emigrációba hálásra, most mit csinálnak

it. künt szegények. A nő már várandó állapotban volt, az ember fiatal, és egyéves házasok voltak, az esküvő után azonnal elmentek Brazíliába, de ott nem tu itak menni semmire sem, azért onnan kijőve, most értek hajón ide Buenos A; resbe majdnem egy krajezár nélkül; egész késő estig künt voltak, utóbb- vc gre mégis annyira kértük a kapu Űrt, hogy beeresztette őket, azután elbeszélte. hogy Sopron megyei Csorna tájékáról való, és elhatároztuk, hogy együtt m. gyünk el holnap Marcos Juarezba. Másik nap reggel, Január 28án, a családi innak meghagytam, hogy pakoljanak össze mindent, én pedig elmegyek, elhí- vima Zsófit a foúcsúzásra. Szegény Zsófi, noha igen szerette a helyét, de mégis ig n sírt a búcsúzásnál tőlünk és a testvérijeitől; csak délután kísértem vissza. Ei ;get vigasztalta az Asszonya, és a kisleányok is meg voltak lepetve, czirógat- tá c, csókolgatták, miközben én is Istenhozzádot mondtam úgy a Zsófinak, mint a :saládnak, és a nehézséggel teljes bensőmmel eltávoztam. Visszaérve az Emigrációba ismét egy másik Magyar embert találtam ott a nejével és egy kis 2 honi pos leányokkal, így a három magyar család azt határoztuk, hogy menjünk együtt Marcos Juarezba. Estefelé behívtak bennünket az Emigráció irodába, ott egy nagy könyvbe a nevemet be kellett írni, hogy a Családommal Marcos Jua- r izba megyek;' és a nagyobb mályháinkról vasúti leadóvevényt által adták, r.iert azt már kiküldték az állomásra, és meghagyták, hogy este 9 óra *A-re legyünk útra készen. Most mindent jól tudtunk rendezni, mert az utóbb érke- :ett Fűzi János jól beszélt Németül, azért örömmel is fogadtam útitársnak, noha Később nagyon is megbántam, mert nagyon hízelgő és ravasz ember volt, de a másik, aki előbb jött, Horváth Ferencz, az igen jó ember volt a feleségével együtt. Az idő elérkezett, és az Emigráció hivatalból egy Ür kikísért bennünk a nagyon is közel lévő vasúti Állomásra, ott a jegyeket megváltotta, azokat a Családfőnek általadta; ekkor a beszállásra jelző csengő a beszállásra a jelt megadta, és az illető Ür egy kalauzzal egy IIod osztályú kupéhoz kísért, és megvárta míg beszálltunk, azután elment. Pár perccel később a gőzgép egyet füty703