Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Amerikába utazása Csepregi János és családjának és az indító okok a kivándorlásra, vagy tanulság: miként induljon útnak valaki a magyar nyelvvel. Írta a kivándorlott maga

szét sem vette ki, hanem a családomnak hagyta. A nőm sem enni, sem a fekete bort meginni nem bírta, annak meg sört vettem többszörönkint és sajtot; többszörönkint az egész családomnak, mert igen bágyadtak és hervadtak voltunk, a nőm az egész úton félbeteg volt. így bajlódtunk az utazás közben a betegséggel vívódva, a mely vívódás közben a hajó az idővel együtt haladt, és elérkezett az Öév utolsó estvéje, és minden föltűnés nélkül, mint máskor, feküdtünk le, és jóízűen aludva, a miikor egyszercsak olyan durrogás ébresztett föl bennünk, mintha a hajónkat akarnák bombákkal széjjelrobbantam, a melynek hallatára valamennyi utas, ki pőrén, ki félöltözötten, futott föl a fö- délzetre megtudni a történteket, a mikor az utasoknak tudtul adták, hogy az 1901ik újévet fogadják az Ágyulövésd Üdvözlettel. Az 1901lk Újév napja igen szép reggellel köszöntött hozzánk, egész meleg volt még reggel, a mint a nap följebb jött, azonnal ponyvát húztak a hajófödélzet fölé árnyékot csinálni, illetve a nap erejét elfogni az utasok hegyül; de azért mégi olyan meleg volt, a Magyar Országon uralkodó meleget kétszeresen fölül haladta. Mikor már a komisszárus és az Orvos a szobák és az utasok vizsgálását végezték, a két nagyobb leány ismét megköszöntötték egy Űjévi énekkel, és ismét sok ajándékkal lettek megajándékozva. Ügyszinte az élelmezés is kiválólag lett készítve, az utasok számára egy disznót öltek le az újévi ünnepre; de azért nem kell ám gondolni, hogy a 452 utas megterhelte a gyomrát az egész disznónak a húsától Újév napján, mert máskor is minden két napra egy nagy ökröt vágtak le, hanem azért már ezen időre nagyobb része az utasoknak hozászokva a tengeri levegőhöz, foglalkozás nélkül a test egészen ki volt nyugodva, el kezdtek játszani minden kigondolható játékkal, többszörönkint szólt a hármonika, tán- czéroztak a többféle nemzetek tánczait utánozva, mondom, hogy volt mivel tölteni az időt, nekünk is nézni a sok bohózatokat, a melyet véghezvittek unalomból a hosszú, foglalkozás nélküli tengeri utazás alatt. Üjév után Január 3án este 8 órakor láttuk, hogy ismét valami történni fog, mert igen rendezkedtek a tengerészek, de azt nem tudtuk, hogy mi, mert az én olasz barátom sehogy- sem tudta megértetni velem, bármint magyarázta is.

Elmúlt 9 óra, és a népeket akkor sem parancsolták lemenni a szobákba, és 1 ik órakor elkezdtek rakétákat ereszteni föl, a mely fölment igen-igen magasan, és ott fönt, magasan a levegőben sült el az irtózatos durranással, és mindenféle színű lángot lövellve szét; és akkor mégis annyira magyarázta az én olasz barátom, hogy megértette velem azt, hogy most értünk az Amerika és Európa határszélhez, ezután már az Amerikai tengeren megy velünk a hajó. Azután pedig ismét csák haladt velünk a hajó minden föltűnő esemény nélkül, kivéve, hogyha egy-egy szembejövő hajóval találkoztunk, a mely egész nyugosztaló érzelmet ébresztett bennünk, hogy mégis láthatunk mást is bo- lyongani azon a végtelen tengeren, a melynek nagyságát a ki rajta nem utaz, mondás vagy írás után mégcsak képzelni sem tudja; a melyen hetekig halad a hajó a nélkül, hogy mást lehetne látni, mint a vizet. De ekkorra már a hajó megváltoztatta himbálódását, mert nem az egyik oldalról a másikra himbáló- dott, hanem egyszer az egyik vége emelődött föl, a másik aláment, és ismét ez vissza fölemelődött, amaz alászállt, és több napokig így ment. Hanem egyszercsak a sok hosszú utazás közben, Január 10én megláttuk a Brazíliai hegyeket, haj! volt ekkor nagy öröm az utasok között, hogy 'három nap alatt Buenos Ayresbe érünk. Egyrészt én is örültem, de másrészt meg féltem tőle, hogy mi lesz ott velünk, hogy én nem tudok beszélni. De féltem vagy nem féltem, a hajó haladt velünk, és 12én este 9 órakor a Montevideo! kikötőbe értünk, ott

695