Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Amerikába utazása Csepregi János és családjának és az indító okok a kivándorlásra, vagy tanulság: miként induljon útnak valaki a magyar nyelvvel. Írta a kivándorlott maga

ügyelőt, 'hogy helyezzen minket egy helyre a Családommal. De az én Olasz ba­rátom már tudta a -hajón lévő szokásokat, azt mondja: Azt nem lehet... mert a nők és gyermekek közt nem engedik meg fölnőtt férfiak tartózkodását. Este mindenkit leparancsolnak, -hogy menjen az ágyát elfoglalni, és csak reggel kell feljönni a szobából enni és a szabad levegőn való tartózkodásra, csak a gyengélkedők maradhatnak vissza a szobában, a ki pedig beteg, azt beviszik a kórterembe, eltávolítani az egészségesektől. Ekkor azt kérdezte: Még a csa­ládja részére szükségeseket sem vette által, ugye? Nem is tudom, adnak-e át va­lamit vagy sem. -Mindenesetre az evőeszközöket és éjszakára takaródzót: de be­szédjét folytatólag hozzátette: ... de az edények kiosztása több személyét 8— 10—12. -összefoglalva Compánia szerint, és számozva osztják 'ki; ezért minthogy maga nem tud jól velük beszélni, ha akarja, hát én is velők legyek egy kompá­niában, és én mindig értesítem a szükséges teendőkre. Ezen szándékát megmond­tam a családomnak, és igen örömmel fogadták. Mert az eddig tapasztalt isme­retből igen tisztességes, -Okos és művelt -ember volt. Asztalos mestersége volt, és mikor tudtára adtam, hogy a családom igen nagy örömmel fogadta közibénk, azonnal a hajófelügyelőhöz vezetett bennünk a családommal, a ki összeolvasta a családomat és az új társsal együtt 8 személyről szóló utalványt adott által. Onnan az én barátom -jelt adott a követésre, intvén a Zsófi és Eszter leányok­nak is, hogy azok is jöjjenek velünk: Így mi őt (hátulról követve a hajó hátulsó végén lévő szertárba, a hol az utalványt mutatva, annak létszáma mutató szá­mát és a 43. számú folyószámát egy nagy könyvbe bejegyezték, és egy nyolcz személyre szóló újabb czédulát adtak által, és a két czédulával a szertáros előtt megjelenve, az újabb czédulát elvette, és a másikat, a melyet a Felügyelő adott, azt visszaadta, és azonnal általadtak egy nagy 10 literes pléh -fazekat, ugyan­annyi literes bükkfából készült csobánt bornak, 8 kést, kanalat, villát és sajkát, egy evőtálat és egy merítőkanalat. Ezen étkezési fölszereléssel a leányokat el­bocsátotta -azoknak kiosztogatására. Mi pedig egy másik szertárba mentünk a ta-karódzó pokróczobért, a melyéket alighogy az ágyakra helyeztük: halljuk, hogy a hajófödélzeten egy ember csöngővel erősen csönget, de én nem tudtam, hogy miért. Ekkor az én barátom azt kérdi, hol a Cs-obán? a bort osztják ki. Azt a leányoktól elkértem, és -a 43. számú czédulával kísérve én a barátomtól a bor­osztáshoz, a hol a 8 személy számára az -egy napra való 8 liter fekete, sűrű bort belemérték, a melyet eleinte sem én, sem a Családom nem tudtunk meginni, így a sok rendezkedés közben csak azt vettük észre, hogy estefelé van az idő, de a hajónk -még állt ,az előbbi helyén, csakis a hidat távolították el. Ezen pár percznyi körültekintésem alatt ismét hallottam a csöngetést, és az én barátom figyelmeztetését, hogy vegyem hozzám a -fazekat és tálat a czédulával együtt, és az én barátom a konyha eleibe kísért, a hol egy ember az egytől kezdve kiáltot­ta a számokat folytatólag az utolsó számig, és minden társaság, a mikor a szá­mát kiáltották, a konyhaajtóba ment, és ott mutatva a czédulát, a mennyi sze­mély számot tartalmazott a czédulája, annyi kanál levest és darab húst tett a szakács a fazekába; onnan a mellette levő kenyérosztásnál hasonlóképp lett a kenyérrel kiszolgálva; azután minden társaság a maga tagjai közt a magok egyezsége szerint osztotta föl. -A vacsora után egyet beszélgettünk a viszontag­ságos múltak fölött és tervezgettük a jövőbe helyezett remény szálait, a me­lyek vékonyulni kezdtek ugyan, de még bíztunk, hogy majd talán megvasta­godnak. Beszélgetésünket -egy hajóslegény szakította félbe, utasítva mindenkit az ágya elfoglalására, a hol már égtek a villamoslám-pák. Én ugyan nem tud­tam elaludni, noha ágyom jó puha volt, a családom felőli aggódás miatt, hogy­692

Next

/
Thumbnails
Contents