Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Amerikába utazása Csepregi János és családjának és az indító okok a kivándorlásra, vagy tanulság: miként induljon útnak valaki a magyar nyelvvel. Írta a kivándorlott maga

a melyből 22 forint vasúti utazási költség, a többi 380 hajózási utazási költség jegyek után. Én, a nőm és a 16 éves Zsófi leányom mindegyikünknek egész hajójegyet 80—80 forint, a 12 éves Eszter és a 9 éves Juliról V2—V2 jegy, együtt a két íél tett ki egy jegyet, a 6 éves János szinte féljegy, a 3 éves Lidi pedig V4 hajójegy; így összesen 4 egész és 3A-ed hajójegyről kellett fizetni 80 forintjával 380 forintot, és hozzá a 22 forintot; így az nem való, hogy az ügynök a maga részére 10 forintot szedne az utasoktól személyenkint. A kért összeget én lefizettem, a melyről az Ügynök nyugtát állított ki, két tanú aláírásával, „az egyik tanú az Üzlettársa, a másik az Amerikába pénzgyűjtő magyar földi, a ki nekem nem hagyta elfelejteni, hogy már eddig is több magyar kivándorló segélyezte növelni az utazásra összerakosgatott pénzét; de én (akaratommal) nem értettem el azt, hogy pénzt kér tőlem ..A nyugtát és okmányaimat összehajtva azt a zsebembe elhelyeztem; és azon utasítását az Ügynöknek, hogy délután 5 óra 30 perczkor induló vonatra készen legyünk; a viszontlátásra elváltunk. Én azonnal a Fondába mentem a családomat fölkeresni, követve az én Amerikába készülő földimtől, a ki nekem igen nagyban magyarázta az utazás alatt a hajón lévő szükségeseket, a melyre azt feleltem, hogy mindennel el vagyok látva hazulról; fegyvere is van önvédelemre? az nincs, de majd veszek vagy Genuában vagy Buenos Ayresben; de mégis hiányzik magoknak egy orvosság, a mely a hajón igen kell a hajó himbálása és a tengeri levegő által okozott főfájás és hányás inger csillapítására, a mely orvosság nélkül mindenki megbetegszik, és sokan bele is halnak. Drága az az orvosság? Nem, 20 kr egy kis üveggel, 'és azt csak úgy kell megszagolni, ha egy kis betegség mutatkozik, és azonnal elmúlik. A Családom azt tanácsolta, hogy az orvosságot és a revolvert vegyük meg itt, ez a földi meg segéli venni, mivel mi nem tudunk az olasz nyelven beszélni: nojó... hát vegyük meg. Ebédezés után a Zsófit elhíva velem, és kalauzolva az én földimtől, elmentünk több üzletet megnézni, mert nagyon drágállottam a revolvereket, a míg végre egyet a hozzá szükséges élestöltényekkel együtt mégis megszerettem a kicsi finomságáért, és azt megvettem; azután egy gyógyszertárban megvásároltuk az orvosságot.

Az idő haladt, közeledni láttam az indulási időt, azért mindenemet készenlétbe helyeztem az induláshoz, és általmentem az Ügynökségtől elbúcsúzni: ekkor az Ügynök két czédulát adott által; a melyeket az egyiket a vonaton a kalauznak kellett fölmutatni, a másikat Génuában az állomásnál reánk váró „A hajótársaságtól fönntartott Utasok élelmezési megbízottja által kiküldött” szolgának kellett fölmutatni, az illető utasok elhelyezését illetőleg. Azután elbúcsúztam az ügynökségtől, és kísérve a szolgától a családomhoz, a kik ekkor már vártak rám indulásra készen, így azonnal indultunk az Állomáshoz, Deczember 13án délután 5 óra 30 perczkor induló vonatra; a hol a szolga egy vasúti hivatalnokkal beszélve, egy kupéhoz vezetótt bennünket, a kupé ajtaját kinyitva a beszállásra; és a szolga szerencsés utat kívánva eltávozott. A kupéba beszálltunk a mályhákat is berakva, azokat rendbe hozva, vártuk a vonat indulását, a melyet hamarosan egy éles duplásított füttyel jelezve meg is kezdett, és gyorsította az ő szokásos menetütemére, haladva velünk és a többi utasokkal telt kupékkal lévő terhével hegyoldalon, hegy fölött, több helyeken hegy alatti alag- útakon. Az alagútak között legföltűnőbb volt egy, a melyet még el sem érve, a kupékat kivilágították a lámpák által, és 17 percig haladt a vonat megszakítás nélkül az egy alagúton a hegyek alatt, a hol az alagút oldalából több helyeken csergedezett-csurdigált a víz, és folydigált tovább az vasút mellett készített medrében. Ezen alagút elérése előtti állomáson szállt a vonatra egy olasz legény681