Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Paródiák IV.

mint száz-rétegű szoknyában, vagy lovagi páncélban, mert ő főképp ezekben szokta meg a járást, a mozgást. „Igazi meztelensége idegen s hazug lesz még a maga számára is. A történelmi tudatban, a mindenkori jelen történelmi tudatában, időérzékelésében, léthangulatában a hamis tudat, az álszemérem, a hazugság, egykorú időtévesztés is autentikus, amennyiben ez is történelemalakító az igazsággal, a nyíltsággal együtt.” így a romantika semmi más — teszi hozzá Somodi —, mint egy feltevés az emberről: felteszi, hogy az ember nyíltan jó és nyíltan rossz, nem rejtezik, vagy olcsó eszközzel rejtezik, amely látható. így a romantika a gyermekkori mesés-naívot követő ifjúkori diszjunktiv- szétválasztó — naiv, mely csakis kettőbe osztva tudja látni az embereket, antinómiákban (jó-rossz stb.), mert így könnyebben megragadhatók számára. Ez mind igaz lehet, bár meglehetősen bonyolult, tele van Somodi alkotta új fogalmakkal, ám akkor mit keres egy történelmi darabban a kecske? Hiszen .nem karneváli műfajról van szó! Mégha abszurd darab volna, de nem az, vagy mégis? Akkor meg miért nem mondja? Ám az abszurd ideje lejárt, mert láttuk: ami koránjött tulajdonképpen elkésett s ami elkésett tulajdonképpen idejében (jókor) jött, illetve megelőzte azt, ami megelőzte őt. Ennyit az abszurd gondolatmenetről, amelyet temetni jöttünk s nem dicsérni.

Szó, ami szó: a Somodi darab lélektani, költői, jellembeli telítettségével oly nyomasztóan hat reánk, hogy nyomorúságosnak érezzük nézői státuszunkat. Hol van az üdítő üresség edénye, amelyet aztán nézői kedvünk, tetszésünk szerint (önrendelkezés, szabad akarat!) megtölthetünk? Az egyik csak rózsavízzel, a másik pálinkával, a harmadik töltöttkáposztával, kútvízzel, melasszal, netán valami Gundel-készítménnyel! De mint mondottuk: éppen, mert Somodi

662