Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 7. szám - Száraz György: A tábornok V. (életrajzi esszé)

az üres tantermekben, s bizonyára élvezik az általános döbbenetét: a vörösök behatoltak az egyetemekre! Riadt sajtóvisszhangok, a folyosókon nyüzsögnek Hain Péter detektívjei, a tanári kar görcsösen reménykedik: a tettesek csak kintről jöhettek ... A tányérsapkás, turulföveges „bajtársak” vadásznak az idegenekre és jámbor látogatókat inzultálnak ... Ekkortájt, az egyetemi „kommunista heccek” idejűén történt, hogy a Franciaországiból hazatért Raj'k, a folyosón sétálgatva-foeszélgetve barátjával és egyetemi kollégájával, az előadás kezdetét jelző csengő szavára 'hirtelen megtorpan, s a beszélgetés tárgyától szinte függetlenül, ezt mondja: — Hiába, egy a megoldás: Lenin.

Herczeg Ferenc hetilapjának, az Új Időknek van egy állandó rovata 1932- ben: „Ellesett párbeszédek”, időszerű politikai, társadalmi kérdésekről. Nézzük, mekkora affinitással viseltetik a névtelen szerző — talán maga az „írófejedelem”? — a kérdés iránt:

„Mit szól a kommunista tanárok és diákok dolgában hozott ítélethez?

— Kérdés, hogy a diákok helyett nem inkább a kedves szüleiket kellett volna-e bíróság elé állítani?

Ugyan kérem, hát látott már fiút, aki olyan lett volna, mint amilyennek az apja szerette volna? Azért sem olyan!

— Én csak az iránt hallgatnám ki a szülőket, rászoktatták-e a fiaikat arra, hogy kezet csókoljanak az édesanyjuknak, 'és hogy elalvás előtt imádkozzanak.

És ha igen?

— Akkor fölmentenem a szülőket.”

Szeptember 21-én lemond a kormány. Horthy ezt írja emlékiratában: „/Károlyi Gyula lemondása után egy új ember állott a küszöbön, Gömbös Gyula, és vele új korszak kezdődött.” Akkor, 1932-ben ezt mondja Rassay Károlynak: „Be kell látni, hogy a mai nehéz időkben erősebb kézre van szükség.”

Az „új ember” — a Károlyi-kormány honvédelmi minisztere, Gömbös Gyula — október 1-én leteszi az esküt. Nem egészen „új” persze ő sem: Horthy szegedi „kapitányainak” egyike, a MOVE bajnoka, a IV. Károly csapatai ellen vívott „budaörsi csata” irányítója. De azért mégiscsak „új ember”: „plebejus nép®”, vidéki tanító fia — majd csak ezután „rekvirál” magának nemesi címert és „jákfai” előnevet —, századosból lett tábornok, kedvence hát a fiatal tisztikarnak, s tárgya az idősebb, „totyakos” gárda megvetésének. Kormánya — ellentétben a megelőző „grófi” kabinetekkel — a „fiatalok kormánya”: magabiztos, kemény hangot üt meg a konzervatív arisztokráciával szemben, szociális reformokat hangoztat. Tíz nappal hatalomra kerülése után megszünteti az egy éve fennálló statáriumot. S egy héttel utána barátja 'és bálványa — nem hiába hívják őt magát „Gömibölininek” — Rómában kijelenti: a trianoni szerződést az idő már elítélte! November 4-én pedig a Times-ban jelenik meg a cikk, amelynek írója az angol közvélemény álláspontját tükrözted: kikerülhetetlenne váltak a revíziós intézkedések! Úgy látszik, augusztus 26-án Mátészalkán az akkor még csak honvédelmi miniszter Gömbös nem a levegőbe beszélt, amikor egyidejű „külső és belső revíziót” emlegetett.

Aki megnézi az akkord „fiatalok kormányának” listáját, két bizonyosan ismerős nówe akadhat: a pénzügyim in isz tér Iimrédy Béla, a földművelásügy gazdája pedig Kállay Miklós ...

Jellemzően „középosztálybeli” szorongással és tétova reménykedéssel kíséri az eseményeket az „Ellesett párbeszédek” krónikása. Október 9-én:

„Hát kinevezték az új kormányt, a fiatalok kormányát?

— Mondjuk így: a javakorábeliek kormányát.

A deresedő fiatalok kormányát, akik már útban vannak a nagyapaság fe608