Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Pomogáts Béla: Az emigráció második költőnemzedéke (tanulmány)
Összenő, / zúzva, ami mered, / megfcövesítve, ami illanó, / ne ‘hagyd magad: kapálózz az idő / pára markában, hisz azért való / a halál is, mivel megnevezed” (Oda a nyelvhez). Lökkös Antal (1928) a vasmegyei Górom született, a papnmonhalmi bencés kolostorban végezte gimnáziumi és főiskolai [tanulmányait. Ezután vasúti pályamumlkás volt, majd 1964-től a budapesti bölcsészkar esti tagozatán tanult. 1956 óta él Svájcban, a genfi egyetemien szerzett tanári oklevelet. A Nemzetközi Nevelésügyi Irodánál helyezkedett el, később a genfi Egyetemi Könyvtár munkatársa lett. 1958-ban a római Anonymus kiadónál jelent meg A kis tücsök című mesekönyve, 1980-ban a brüsszeli Magyar H^fc-adta közre Elveszett patakok című verseskötetét, 1967-ben Rómában látott napvMgoit Balladák-énekek című kötete. Elbeszéléseit 1962-ben A csempész címmel a római Katolikus Szemle jelenítette meg. Gyengéd lírai realizmussal, dalszerű tormában számod be élményeiről. Máté Imre (1934) a soipromimegyei Maglócán született, Csornán^ majd a budapesti egyetem bölcsészeti karán tanult, elsősorban magyar és finin-nugor nyelvészettel foglalkozott. 1966-ban hagyta el Magyarországot, Münchenben telepedett le, mint villanyszerelő dolgozik. 1966-ban saját kiadásában Münchenben jelent meg Fehér förgeteg című verseskötete. Az archaikus népköltészetet tekinti példájának, azon az úton jár, amelyen Slnka István indult el valamikor: pogány konok hitvilágát akarja költőileg feleleveníteni. „Indulattá lényegülni / pásztorok nemzetsége bocsájtott útra. / Erdőt, mezőt / ezért sajdítok éltető párámmal elevenre. / Rügyet fakasztok! / Kúra szelektől ez megkülönböztet” — írja Táltorján című versében. Az ősi természetvarázs- lások, ráolvasások nyelvén szólal meg, különös pusztai mitológiát hoz léire a nyugati nagyváros mozgalmas világában (Hitvallás, Látomásaim), a költészetét átszövő táltosromanitdfca különös ellentétben áll köznapi életének körülményeivel. Talán ezért is jelentkezik oly ritkáin újabb venseivel. Dedinszky Erika (1943) Budapesten töltötte gyermekéveit, 1956-bain családjával került Hollandiába. A Ndjmagenri egyetemen szerzett francia tanári képesítést, jelenleg a holland televíziónál dolgozik. 1973-ban a Magyar Műhely kiadásában jelent meg Gyógyfüvek, beszélő állatok című versesikötate. Korai ‘verseiben a természeti lét iránt érzett nosztalgiáját, később egyre nyíltabban szerelmi érzéseit, illetve a testi szerelem mámorát szólaltatja meg. Verseinek kendőzetlen erotikájára minden bizonnyal a modem nyugati költészet kihívó érzékisége és szókimondó őszintesége hatott. Költői szemléletét és nyelvezetét a szürrealisták vonzásában alakította ki, a laza képitársításofcat azonban erős érzelmi szerkezet fogja össze: „ruhában test is él, füstöl a forró csarnok / száraz csatornák tákkadtan tekeregnék / tükörben áll a bál, lengnek a csiüilár-fcarmok / hült helyed ölemben vértelen, sötét seb” (Genesis). Máskor a századvég szecessziós lírájára emlékeztető dekoraitivdtás ad esztétikád karaktert sorainak: „gégém csontfurulyáján érdes szél ujja billeg / gyomrom kéntavában szivárvány pávák rohadnak / vérszívó-hányó szívem monoton kopasz pók / s a bordáimon át tar parkra lát a kikiáltó” (Átváltozások). Újabb verseire a „népi szürrealisták” dailszeírű törekvései, illetve a Magyar Műhely szűfcebb körének vizuális költői kísérletei gyakorolnak hatást. Forrai Eszter ‘(1938) a budapesti egyetemen szerzett magyar-orosz szakos tanári oklevelet, 1962-iben telepedett le Párizsban, mint tanár dolgozik. 1969-ben. a londoni Szepsi Csombor Kör kiadásában- jelent meg Faágak tánca című kötete, 1972-ben a müncheni Etana kiadásában Napóra mögött címmel adta közre verseit. Költészetében érzelmi életének rezdülésedről ad bensőséges képet, a szerelmi várakozást és beteljesülést szólaltatja meg, A magyar költészet hagyományait követi, finoman megmunkált képeket használ, rövid sorokban, alig néhány soros versekben ad jelzést élményeiről. Az élet nélkülözhetetlen részének tekinti a költészetet: „fogadd e verset / Kenyér és víz helyett” — zárja le második .verseskötetét (Kenyér és víz). * A második emigrácdós írónemzedéken belül -külön csoportot alkot a párizsi Magyar Műhely szerkesztő [gárdája; Papp Tibor, Nagy Pál és Bujdosó Alpár. Mind a 564
