Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Pomogáts Béla: Az emigráció második költőnemzedéke (tanulmány)

kül egy szűk 'bánáti körbein kérést» otthonát (Barátaimnak). Nem próbálta magyarázni a létet, csupán szemlélődni akart: „Nézek és forgók de itt maradok. Csak a szemem ég. / Menni, tömi, zuhanni nekem nem szabad. / Csak nézni a tengernyi fekete szenvedélyt” (Ars poetica?). Sajátos „elüenköltészBtet” hozott létre, 'groteszk szójátékokban, képtelen költői képekben, hűvös és kimért nyelvi elvonatkoztatásokban fejezte ki agnoszticizmusát.

Az emberi lét céltalanságán' merengő költői szemlélet későbbi verseiben erősebb gondolati karaktert kapott. A költő feladatát és tehetőségét ma is a félrevonuló szemlélődésben látja, a hiány kifejezése helyett azonban időtlenségre és tisztaságira (törekszik. „Én az idő nyomát már nem járom, /. a félelem vizét csendesen kimertem: / én határ vagyok — / örök perccé fagyva tér és álom között / kietlen tisztaság” — olvasható Nincsen határ kezdetű versében'. A tapasztalati létet 'már többnek tekinti, minit puszta hiányok összegének, a valóság valami rejtett lényegre, a mándenség a teljességire utak A költőnek, az amsterdamd poéta meggyőződése szerint, ezt a teljességet kell megtalálnia: „belépni a tér mögötti térbe / felhangolni a szótlan szavakat / valóra váltani a vakságot / rejtélyek kiudcstälan nyitányát” — írja A nap éjszakát rejteget kezdetű költeményében, A költői személyiség a létezés titokzatos lényegének „médiuma” lesz, „sötét ház”, miként 'Pázmány mondotta volt, amelyben nagyobb hatalmasságok világítanak. „A szó, a fény nem tőlem származik: / én csak fal vagyok, helyet nem adok — / én csak száj vagyok', szót nem fogadok / fogyó fény / szűnő szó vagyok” — Kibéd'i Varga Áron filozófiája ekként ölt alakot Sötét ház vagyok kezdetű versének soraiban.

Thinsz Géza (1934) Budapesten töltötte ifjúságát, 1956 őszén Svédországiban telepedett le, az luppsalai egyetemen végezte 'tanulmányait. Stockholmban él, egy svéd kiadóvállalatnál dolgozik. 1960-ban jelent meg Még mindig így című verseskönyve, ezt követték 1964-ben A jó hatványain, 1966-ban Asszonyáldó, 1970-ben Árnyjáték, 1976- ban Határsávok, 1979-ben Vizek távlatai és 1981-ben Rendhagyó látogatás című kötetei, valamennyit a Stockholmi Magyar Intézet, illetve Magyar Könyvkiadó adta ki. Verseiből 1978-ban Konsten att föra dialog címen adott közre svéd nyelvű válogatást. 1980-ban Szerelem szunyognézetböl címmel jelentek meg válogatott költeményei. Kiváló műfordító, 1974-ben a budapesti Európa kiadónál jelent meg Szédítő táj című modern svéd költői antológiája. 1979-ben ugyancsak az Európa kiadó gondozásában adta ki Tomas Tranströmer verseit. Komoly szerepet tölt be a magyar irodalom svédországi népszerűsítésében; 1966-ban Csatlós Jánossal közösen Moderna ungerska berättare címen jelentetett meg novellaantológiát, 1968-ban Sex ungerska poeter címen hat magyar költő (József Attila, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Nagy László, Juhász Ferenc) verseit tolmácsolta, 1973-ban Weöres Sándor és Pilinszky János, 1978-ban Illyés Gyula válogatott verseit fordította le.

Könnyed hangú versekkel indult költői pályáján, a köznapi élet eseményeire reflektált, enyhe nosztalgiával idézte fel ifjúságának budapesti emlékeit. Masterének Kosztolányi Dezsőt választotta, de alighanem tanult Nadányi Zoltántól és Berda Józseftől is: az elsőtől játékos erotikát (Kétszólamú virágének, Eroticon), a másodiktól szelíd életörömöt (Szagok, Egy kétkedő hedonista a gyümölcsöskertben). Formás dalokban számolt be idegen környezetben szerzett érzelmi tapasztalatairól, s ironikus életképekben idézte fel a svéd élet szokatlan tüneményeit. Verseinek tetemes része önéletrajzi hátterű, fanyar humorral eleveníti meg az emigráns írótalálkozók hangulatát (Mikesen innen, Berzsenyin túl), budapesti látogatásait (Kaleidoszkóp), kisebb- nagyóbb szerelmi és erotikus kalandjait (Érosz, Jelentés az uszodából). A tárgyi vagy érzelmi világot irónikus villódzás veszi körül, Thinsz Géza iróniával szemléli önmagát, józanul tájékozódik az emigráns létben, derűs hedonizmussal szereti az életet, a hagyományos dalműfajt irónikus életérzése révén sikerült megújítania, groteszk szójátékok, sőt szófacsarások révén adott a dalnak újszerű hangzást, rövid prózaversekkel, játékos grammatikával kísérletezett. Költészetének vannak mélyebb húrjai is, amelyeken mintha fájdalmas-borongás nosztalgia zengene. Főleg azokban a versekben, amelyek a tovatűnt budapesti ifjúságra emlékeznek (A lefordíthatatlan város), avagy az eltávozott barátoktól vesznek végső 'búcsút (Halálhírekben gazdagodó nemzedék). A stockholmi költő nyájas mosolyán ilyenkor merengő szomorúság üt át.

561