Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Pomogáts Béla: Az emigráció második költőnemzedéke (tanulmány)

Sejtelmek, almok és látomások jelzésszerű rögzítése révén érzékeltette pesszimizmusát. .. szűri a sűrűvizű csendet / egy végtelenből-végtelenbe / suhogó háló s szemein egyre / látomások jelek peregnek” — olvasható az imént idézett Tollrajz soraiban. A végsőkig tömörítő nyelv, a jelzésszerű képvilág az avantgarde költészet újabb kísérleteinek hatására alakult át: a szöveg mind töredékesebbé vált, a sűrített versmondatokat a képek és a nyelvi jeliek halmazszerű konstrukciója váltotta fel (Petit enfer, A színek halála). Bakucz Józsefire is hatottak a Magyar Műhely szemiotikái törekvései, a radikálisabb nyelvi kísérletezésit azonban elhárította .magától, a gondolat összefogó erejéről nem akart lemondani. Költészetét nem a vi.zualdtás, hanem a miito- lógizmus irányában fejlesztette tovább.

A mitológizmusnak a modem költészetben kettős értelmié van: részben arra utal, hogy a költő jelrendszerként használja fel a kultúmtörténieüimiileg adott avagy önálló módon létrehozott mitológiát, részben arra, hogy világmagyarázó elvként fogadja el a 'mítoszokat. Bakucz József költészetében mindkét megoldás szerepet kap. Tapasztalatait és gondolatait rendre mdtolóigikius auneolávall veszd köriül: mint modem mítoszt írja le egy repülőút élményvilágát (Vissza Európához), minit mitologikus jelképeket veszi igénybe az európai kultúra nagy alkotó egyéniségeinek emlékezetét (Géniuszok), s valóságos mítoszt épít New York-i élményeire: a modern amerikai hagy- város mítoszát (Manhattan). A mítoszt ugyanakkor világmagyarázatként juttatja érvényre, ebben T. S. Eliot a mestere. Az angol költő igézetében született versciklusa: a Négy kórus az emberi létezés formáit a bűnnel hozza kapcsolatba, Vénusz születése című hosszabb költeménye pedig egy szudáni teremtésmítoszra építi az emberi lét magyarázatát. Carl Jung tanítását fogadja ©1, az archaikus mítoszokban az emberi nem ősi tapasztalatait keresi. A költő feladata szerinte az, hogy a világmindenség titkait közelítse még: „versemnek — írja — nincs genezise — klasszikus értelemben. Ami van, az a költő iimioiációja: a viliágegyetemben valahogyan dinamikus szerepet játszó — tehát nem platomiikus értelemben, hanem modem természettudományos értelemben vett — alapkonfigurációk misztériumába való: beavatás.”

Horváth Elemér (1033) Csomón, majd budapesti egyetem bölcsészeti karán tanult, tanulmányait Firenzében és Rámában fejezte be. 1962-ben települt le az Egyesült Államokban, New York közelében White Piiains-ben él, mint nyomdász dolgozik. 1962- ben jelent meg A mindennapok arca című verseskötete, ezt követték 1076-ban Egy 1ehér néger naplójából, 19t80-bain, A homokóra nyaka című kötetei. Verseinek kétségkívül van valamelyes önéletrajzi jellege, noha a hagyományos éliménylíra tárgyad helyett a költői eszmélet változásait, a személyiségben végbemenő folyamatokat ragadják meg. Költői világa időtlen félmúlitban lebeg, verseit emlékek és álmok szövik át: „az álom ragyogó útvesztőin’” keresi önmagát és otthonát (Parazsak). Amerikai magányában Itália fénylő ege alá, vagy éppen a Dunántúl szelíd lankáira álmodja magát, városban élve a szabadon ömlő fényit keresi: „Ó, hogyan ismertük a fényt!” — tér vissza refrénszerűen több verséiben is a nosztalgikus vágy a teljesebb élet után. Az elhagyott szülőföld 'távoli emlékei minit váratlan villanások hatolnak át a múló éveken, elvegyülnék az olasz és amerikai táj emlékeivel. „Behunyt szememben pálma verekszik sovány akáccal s győzi gyönyörű tüskéivel a szomorú, hogy béleremegek” — írja imént idézett költeményében. Csorna és Alabama, a Júlia szép leány és Euridiké együtt van jelen költői „ősemlékei” között (87. utca, Plutónium). Az emigráns költő ■nosztalgikus álmok és emlékek között érzi igazán otthon magát.

Az emlék és az álom lassanként máitológifcus alakba öltözik, pontosabban az em- l'éktöredékefcből és álomfosalónyofcbói személyes mitológia körvonalai bontakoznak ki. Horváth Elemér költészete gyakran a görög és a kelta mítoszokra vagy .éppen a magyar néphagyományokra utal. Mitikus értelmet kap a mediterrán Itáj, a tenger, Itália. Az Aeolides ciklus versed a homéroszi mítosz: az Odysseia parafrázisai, a tengeren bolyongó mitikus hajós1, a sorsával viaskodó száműzött, aki mind reményiteienebbül keresi elveszített otthonát, magával a költővel azonos. A klasszikus és archaikus mitológiába szépen belesimulnak a szülőföld emlékei, a költő „magánmitológiájának” törmelékei, mintha az álmok rejtelmes logikája rendezné el a motívumokat. A najádok és a sarlós asszonyok, Ducainia és a Felsőszer, a homéroszi tenger sós illata és az égett fű hazai szaga egyetlen emlék-és álomképben egyesül. A mítosz, amely egymásra má558