Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Kántor Lajos: Játék vagy program? (tanulmány)
lantó cikksorozatiban nyilvánul majd meg: A mai európai fiatalság útja tizenegy közleményében, amelynek szerzői közt Bányai Lászlót, Balogh Edgárt és az első ankétban már szerepelt Jancsó Bélát is megtaláljuk..53 Az új ankét első tanulmányai, beszámolói az 193il. januári számban látnak napivilágot; ebben a lapszámban a fiatalok már nem csupán kiegészítik az „európaiság és regionalizmus” gondjaival szembenéző szerkesztői koncepciót, hanem rájuk épül a főlaptest, sőt a rovatcikkek egy része is. A leg- fiatalaibb írói nemzedék — hirdeti most a szerkesztőségi vezércikk; nem ad olyan programot, mint egy évvel korábban a Babits-esszé, ám érdeklődése a fiatalok problémái iránt, bizalma tehetségükben változatlan.54 Bizonyára ennek a Kuncz Aladárnak hozza Méliusz — pár hónap múlva, már a nagy szerkesztő sírjára — „az ifjú Erdély koszorúját”. Mert Kuncz Aladár nagy szerkesztő volt: a szűkén szabott két év (s már az Ellen- zék-koszak) alatt is bebizonyította, hogy a legnagyobbak közül való. Igazán nem volt „vicinális irodalómpo,Mtikus”. Más folyóirat-struktúrában gondolkozott, mint híres erdélyi kortársa és vetélytársa, világnézeti ellenfele, a Korunkat naggyá tevő Gaál Gábor. Nem lépte át a polgári kereteket, de az ő „helikonizmusa” — a tények mutatják — nem jelentett elzárkózást, arisztokratizmust; jelentett viszont érzékenységet a közösség problémái iránt, szembenézést a nemzetiségi léttel, az együttélés parancsával, a hagyományőrzéssel és a világtávlatokkal — jóllehet a társadalomfejlődés, az osz- tályiharc, a szocialista forradalom megértésétől távol állt. És jelentett e Kuncz-féle „ helikon izmus” színvonalat, etikai és esztétikai igényt. Ezért nem múlt el fölötte végérvényesen az idő, ezért lehet, ezért érdemes — a jól ismert, alapvetően fontos Gaál Gábor-i folyóiart-koncepció mellett — Kuncz Aladár folyóirat-struktúráján is ugyanilyen komolyan elgondolkozni. Kritikával, illúziómentesen — de szakítva a dezillu- zionál ássál. JEGYZETEK 1. Tamási Áron: Rejtélyes játék. Erdélyi Helikon (továbbiakban: EH) 1931. 546—549.; Melius [!] József: Nem haltál meg! EH 1931. 549—550. 2. Az emlékszám tördelési sorrendjében a következők írásaival találkozunk: Kisbán [Bánffy] Miklós, Reményik Sándor (vers), Makkai Sándor, Áprily Lajos, Benedek Marcell, Ligeti Ernő, Hunyady Sándor, Kemény János, Kovács László, Dsida Jenő (versek), Laczkó Géza, Bartalis János, Spectator [Krenner] Miklós, Kovács Dezső, Heinrich Zillich, Szentimrei Jenő, Bárd Oszkár (vers), Trócsányi Zoltán, Németh Andor, Kós Károly, Molter Károly, Tamási Áron, Méliusz József (vers), Lakatos Imre, Nyírő József. 3. EH 1931. 577. — A marosvécsl napok, címmel közölt, aláíratlan beszámoló teljes terjedelmében közli Reményik megemlékezését. Ugyanaz a szöveg olvasható a helikon találkozó jegyzőkönyvében: A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924—1944). Közzéteszi Marosi Ildikó [továbbiakban: HSzCL] Bukarest, 1979. I. 312—314. 4. Spectator európai összefüggésrendszerben vizsgálja a kisebbségi kérdést. Illúziótla- nul állapítja meg: „Tény, hogy az általános kisebbségi jogvédelem s a kisebbségi érdek is holtpontra jutott. Egyes, inkább személyiséghez fűződő szabadelvű könynyebbségek nem változtatnak a dolgok lényegén. A sovány asztal megmarad ilyennek, ha véletlenül néhány virágszirom is hull a szomszédos cseresznyefáról. Valahol egy kisebbségi miniszter kinevezése, néhány iskola nyilvánossági jogának megadása nem lendít még valami különösképp a sorsunkon, akármilyen hangzatos lármát is csapnak körülötte politikai s diplomáciai mezőkön. A kisebbségi jogvédelem konkrétizálása nem halad előre. A nép- szövetség képtelen a megvalósítására, még kevésbé fejlesztésére.” Erre a helyzetértékelésre alapozza a feladatok kijelölését: ,,A magunk kisebbségi problémáját elsősorban a magunk személyes ügyének kell tekintenünk, de másodszorban számbajö- vő belföldi és európai reális üggyé kell kiszélesítenünk, nemcsak az eddig szokásos politikai alapon, ahogyan eddig kitágult, hanem a többi, új oldalának, az eddig elhanyagolt oldalak kidomborításával. És tenni kell azt úgy, hogy az európai és a román érdek egyaránt hasznot is reméljen belőle, baráti szolgáltatásokat, nemcsak kényelmetlenséget és veszedelmeket várjon, mint eddig. Vissza jobban magunkhoz, az egyetemes magyarsághoz s oda szorosabban Romániához, Európához és az emberiséghez! Erre feltétlenül szükségünk van, inkább, mint másoknak ... — EH 1931. 607. 551
