Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Kántor Lajos: Játék vagy program? (tanulmány)

Egy új dimenziót, amelynek a leglátványosabb és a legtávlatosabb megnyilatkozása az Erdélyi Helikon 1930. januári számában a „Fiatal magyarok” ankét. Hogy mennyire fontos szerepet szánt e nyilatkozatsorozatnak Kuncz Aladár, annak bizonyítására Babitshoz írt levelét idézzük ismét, 1929. október 25-éről: „Mentői inkább igyekszem az Erdélyi Helikonban egy ilyen egyetemes irodalmi program értelmében dolgozni, annál inkább látom, hogy ennek a programnak igen nagy jelentősége és mély értelme lehet. Csak egy példát említek: bekértem Magyarországról s mind a három utódállamból az ott élő fiatal magyar írók részéről nyilatkozatot, s a már eddig is beérkezett nyersanyagból annyi kezdeményezést, annyi ösztönzést tudok kiolvasni arra, hogy sürgősen igyekezzünk közös alapot teremteni a szétszakadt irodalmi területek működésében, mert ha ezt elmulasztjuk, esetleg többé össze nem hozható divergenciák támadnak. Nem tudok senkit alkalmasabbnak Nálad, aki ennek az együttes írókkal is egy szorosabb és anyagiakra is kiterjedő alapot teremtünk. Ugyanebben Azért helyezek olyan nagy súlyt cikkedre. Januári számunk különben is már az első jelentősebb lépés volna egyetemességünk megvalósítására. Addigra már a csehszlovák írókkal is egy szorosabb és anyagiakra is kiterjedő alapot teremtünk. Ugyanebben a számban jelenne meg a fiatalok nyilatkozatsorozata is arról, hogy hogyan képzelik el a magyar irodalom jövőjét. Azonkívül nemcsak erdélyi és magyarországi, hanem más utódállambeli írók reprezentáns műveit is hoznám, valamint egy-egy műfordítással, esetleg ismertető cikkel éreztetnénk azt a kapcsolatot is, amelyben az illető utódállambeli magyar írók többségi népük kultúrájával vannak. Lassanként egy egész sajátságos összetételű folyóirat alakulna ki.. ,”41 A részek tehát, Kuncz szerkesztő koncepciójának összetevőd így szervesülnek egésszé — nem csupán a jelenre, hanem az irodalom (s benne az olvasók) jövőjére is figyelve.

A már közzétett, illetve számunkra hozzáférhető levelezésekben, hagyatékokban e Babitshoz szóló levélen kívül nem találtunk utalást az ankét szervezésére vonatkozóan, így nem tudhatjuk, hogyan történt a felkérés, kik nem válaszoltak a szerkesztő kérdéseire; maguk a kérdések, a szerkesztőségi bevezetőből visszakövetkeztetve, valahogy így szóltak: „miben látják a magyar irodalmi jövendőt, milyen egyetemes magyar irodalmi kapcsolatokat kívánnak az egyes magyar irodalmi területek között s végül kikben látják ma megtestesülve irodalmi eszményeiket?”42 A nyilván Kuncz fogalmazta magyarázat a nyilatkozatso-rozat előtt már első mondatával az Erdélyi Helikon kiszélesedett progairmjára utalnak, ebbe illeszti be a magyarországi s a kisebbségi sorsban élő fiatal magyar írók vallomásait „Ezzel az egyetemes magyar irodalmi megnyilatkozással csak hangsúlyozni akarjuk azt, hogy a mai magyar irodalmi szellemnek nem elég csak a vele közvetlenül érintkező népek irodalmi életével s a nyugat-európai áramlatokkal bensőséges érintkezésben élnie, hanem feltétlenül szoros kapcsolatot kell az egyes utódállamokbeli magyar irodalmi területeknek egymás között és az egyes utódállamokbeli magyar irodalmi területeknek egymás között és az anyaország irodalmával fenntartaniok. Így alakulhat ki egy bizonyos egyetemes magyar irodalmi szemlélet, amelyre a legfőbb célkitűzésekben: különösen a formák és a kritikai távlat kérdéseiben feltétlenül szükség van.” Kuncz Aladár probléma- érzékenységére, irodalomipolitikusi tudatosságára vall, hogy egy ilyen „első kísérlet”- ben éppen a fiatalokat, a harminc éven aluliakat kérdezi meg, a „kritikai távlat”-ot tőlük várja — és nem alaptalanul. Jóllehet „a világháború utáni idők neveltjeidnek a vallomásából, véleményéből kialakuló összképet sötétebbnek ítéli a vártnál, fél évszázaddal a Helikon ankétje után korántsem tűnik negatívnak a kép — már ami a pontos helyzettudatban épülő akarásokat, elképzeléseket illeti.

Tlzenketten szerepelnek a huszonéves „fiatal magyarok” között, ábécé-rendben, nevük után lakhelyük, az ország olvasható: Balázs Ferenc (Székelyudvarhely, Románia); Csuka Zoltán (Újvidék, Jugoszlávia); Darkó István (Kassa, Csehszlovákia); Dsida Jenő (Kolozsvár, Románia); Fekete Lajos (Újvidék, Jugoszlávia); Győry Dezső (Rimaszombat — Prága, Csehszlovákia); Hevesi András (Budapest, Magyarország); Ily- lyés Gyula (Budapest, Magyarország); Ignotus Pál (Budapest, Magyarország); Jancsó Béla (Kolozsvár, Románia); József Attila (Budapest, Magyarország); Ormos Iván (Temesvár, Románia). Teljességre semmilyen anként nem tarthat igényt, ennek a név548