Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - Czakó Gábor: Mecénások (novella)

ba? Róthfux doktor 'hét gyermeket nevelt, mindet taníttatta; agronómusnak, fog-, állat- 'és emberorvosnak, tanárnak, közgazdásznak, szóval értelmes szakmáikra. Nem volt valami nagy véleménye a tudományokról-diplomákról, dehát ilyen a világ, benne kell élnünk, bele kell törődnünk, nem gondolkodhatunk a gümfoölyűségen, a csavarodáson, a szomszéd formák arányain, a rücskösségen meg a simaságon, homorulatokon, átmeneteken, élességen, hiányon, durvaságon, keménységen, melegségen, kietlenségen, végtelenségen ... ujjúnak kinőtt, száraz bőre a rozsdamentes acélból csavart Moebius-szalagon futott.. .4

Beszélgettek, közben, Ancz fogkrémmel csiszolta a Trilobitáját.5 A Várkony felé eső Sárkányvámál talált egyszer egy bakancs nagyságú, rokonszenves mészkövet. Idecipelte, reszelgette, smirglizgette, amíg elő nem bújt belőle a Tilobita.

„Tudod. Konrád bátyám (szórakozottságból tegezte le az orvost), én sose állítottam, hogy szobrász vagyok. Volt nyáron a művésztelepen egy Kündioh nevű pesti pali, aki mindenáron szobrász akart lenni. Minden áron. Elvégezte a Főiskolát, járatja a ikül- 'és belföldi szakfolyóiratokat, lépést tart az új irányzatokkal, jól forgatja a vésőt, fiatal és máris Munkáesy-díjas, igyekszik, törekszik. Hová?”

„Te mondod, hogy elismerik”. Róthfux doktor (belement a tegeződésbe.

„Kik ismerik el? Az emberek úgy általában, vagy akik a díjakat osztogatják? Egyáltalán mi az, hogy elismerik? Mit lehet kezdeni ezzel a szóval? Be lehet váltani a Nemzeti Bankban? És akkor mi van? Fölszaladt ide múltkor a bolond Jóski. A félkarú. Cirógatta a köveimet, ahogy te szoktad, aztán egyszercsak eleredt a könnye, folyt a nyála, rázkódott, talán el is 'élvezett. Makogott valamit, adtam neki egy cigarettát, erre elment, ö elismeri a melómat?”

Az orvos nem válaszolt. Elvette kezét a Virág Il.-ről, sóhajtott, beszívta az Ovenall illatát, mely jótékonyan elnyomta a lentről szivárgó húgyszagot. Arcz folytatta: „Nem hiszem, hogy bárki is akarhatna szobrász lenni. Semmire se jut az ilyen. Hangsúlyozza magát, (hangsúlyozza, míg végül hangsúlyos lesz. Ennyi. Szerintem nem a szobrászoknak kell lenniük valakiknek, hanem a melóknak. A szobrok jelenthetik azt, hogy valaki szobrász, de ha igazán jelentenek valamit, akkor inkább az egész világot jelentik.”

„És te?”

„Én állok, ülök, reszelek, kalapálok, és azon gondolkodom, hogy mért pont ezt csinálom? Hogy van jogom ezekkel a kövekkel foglalkozni? Tényleg csodák, fantasztikusok, viszont annyi más szépség van rajtuk kívül. Mi jogon kivételezhetek én pont a kövekkel? Ráadásul arról sem vagyok meggyőződve, hogy a szépség úgy általában, vagy önmagában, valami különösebb érték lenne. Az én szerepem annyi, hogy ezeket a formákat előbányászom azokból a kövekből, amiket mások félrerugdosnak. Talán szépek, de hogy a szépség jó-e, vagy rossz..

Nem tudhatjuk, hogy a váradi mozivéoében elfogadta volna-e Merd bácsitól a művész-státuszt. Elfogadott lopott köveket, táppénzt, szerszámokat, vacsorameghívást, bort, pálinkát, viszont elutasította például Bácskay Zsuzsa építészmérnök házassági ajánlatát. Azidőtájt ugyan nős volt — Vass Margit nyomdászlánnyal — a vénlányságtól rettegő mérnöknőt azonban ez nem riasztotta. Jobban megviselte a férfivécébe való behatolás, (különösen, ha tanúk előtt történt, tanú pedig ilyen helyen bármikor fölbukkanhat, ha máshonnan nem, a pi- soirral szemközti kabinokból. Látogatásaihoz svájoisap'kát, nadrágot öltött, ka‘Virág II. Három alakos szoborcsoport. Bronz, kő, acél. Museum of Modern Art, New York. ismeretlen helyen.

624