Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - Székely Ákos: Oravecz Imréről
- meztelenül arccal keletnek állnak az oltár előtt a beavatottak állnak a tűzgödör mellett, állnak a visszafojtott sötétben, állnak látásuk vizében, állnak a lét kettős félkörén, állnak születés és halál között, állnak egyszerre két helyen; állnak a fönti világban, állnak a lenti világban (Beavatás) A „visszafojtott sötét” ideje álom és valóság találkozása (azonosulása): a megbizonyosodás időtlen pillanata; a mozdulatlanság megérkezés: az ember nem része, hanem részese egy nagyobb egésznek, amelynek titkaiba beavatható; a megszólalás (a vers) nem a semmiből indul a közlés kényszerpihenőjén keresztül a semmi irányába, hanem a mindenség felé száll: a mondatok ünnepélyesen lebegnek valahol a csend határán. Az új kötet (hátterében a költő amerikai útja) eltérő alaprajzú verseket eredményezett tehát, a hopi („békések”) indián kultúra felhasználásával születettek a többit egyenesen ellenpontozzák: ember és környezet devalválódásával szemben tárgyak, élőlények, természeti jelenségek tisztelete, A hatvanas évek impotenciájával szemben a Hopi középkor I. termékenység-varázslata — a széthullással szemben „rokoni vonzás” (Névfölvétel). A fenyegetettség, a pusztulás élményét persze ezek a versek sem kerülhetik meg, már csak az ismert történelmi események miatt sem. A víz- vagy tűzözön mítoszát a legtöbb indián törzs ismeri (Az első..., A második..., A harmadik világ pusztulása), de ez inkább csak közösségszabályozó, esetleg teremtés- ill. eredet- magyarázat. Külső erők szorításáról tanúskodik viszont a Hopi középkor 11. és az Újkori hopi tapasztalat: a romlás érthetetlen, feltartózihatatlan közeledéséről. és a világ déli ajtaján, a mesa lábánál aranysóváran s vértesen belép az elveszett fehér testvér, az első hamis pahána (Hopi középkor II.) A „testvérként” fogadott fehér ember alakja visszakapcsol az előző ciklusok verseihez — és mintha valóban nem lenne olyan nagy távolság egy talán már csak emlékként létező parasztház mint a gyermekkori varázslatok színhelye (A gyermekkor módosítása, Támpontok a gyermekkor módosításához, A régi Szajla) és egy földműves (kukoricatermelő) hopi indián „földbe süllyesztett henger alakú szertartási kamrája” között. A kötet Függelékében (szómagyarázatában) nem véletlenül szerepelhet együtt (mintegy felmutatva a csomópontokat is) hidas, űrszemét, kim. * A 60-as évek végén, 70-es évek elején indult új költőgeneráció ún. Tandori—Petri— Oravecz vonala önmaga elfogadtatását önmaga elvesztése fenyegető élményének korszerű megfogalmazásával érte el. Tandori nyelvi töredékei, Petri filozófiai magyarázatai, Oravecz ökológiai jelentései a „sebhelyed ez a tér” (Tandori), a „hang nélkül szétomolt” (Petri), az „egyre fogyó állagok” (Oravecz) felmutatásának jegyében születtek, a versek szinte a bábu lélegzetvételével íródtak (Oravecz: „a test árva bábu”), magukban hordozva a végleges elnémulás lehetőségét is. Hármuk közül (Petri gondolati radikalizálódása, Tandori berendezkedése a prózamondatok szövevényei között) Oravecz őrzi talán leginkább a kőzete vonásokat; négy ciklusra osztott kötete nyitott — mint az indián szíve, amikor a négy égtáj felé fújja a szent pipa füstjét. SZÉKELY ÁKOS 520
