Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VII. "Stádium"
tartsatok engem, ha majd lépéseitektől kényszerítve a számosabb nemesség az adózó népet kapcsolja magához, s javaitok nagy kiterjedésén avval együtt osztozik!” — Ilyen szavak rég, vagy talán még sohasem hangzottak el az országgyűlés felső házában. A nádor rendreutasítja a felhevült szónokot, az pedig kivonul az ülésről. Az ellenzék olyan országos hírű vezéralakjai viszont, mint Bezerédj István, Beöthy Ödön, Balogh János, végülis beleegyeznek az urbárium elsőbbségébe, s ugyanazért, amiért Széchenyi ellenezte az alsóházi tiltakozást: az udvar a napirendi vita felidézésével ne akadályozhassa a lényegi munkát. Hanem ebben az ügyben a döntő szó mégiscsak az ekkoriban kinyomtatott Himnusz költőjénél, Kölcsey Ferencnél van: „Nagyon örvendek, hogy a kezdemény a kormányé; mert versenghetünk a végeredményben. Hadd ismerje meg egyszer a nép barátait, elleneit, valóban... A kormány urbárium által urbáriumot akar, nekünk urbárium által nemzetet kell akarnunk; azaz, feladatunk úgy intézni annak tárgyait, hogy a nép végre tulajdoni és polgári jogokat nyerjen, s ez által a polgári alkotmány hétszázezer, puhaság és szegénység által elaljasított lélek helyett tíz millióm felemelkedhetőt nyerjen.” Így kerülték el, hogy ezügyben hosszú huzavona induljon a felsőházzal meg az udvarral — ám az összeütközésre maradt még ok bőségesen: A királyi leiratra adandó úgynevezett válaszfelirat megszövegezésének alsóházi vitája során a radikálisok fölvetették az eltaposott lengyelek ügyét, mert „a hosszú bal sorsban ez a testvér nemzet egészlen el enyészhet”. A főrendiház azonban mereven ellenezte a téma fölvételét, sőt, az ottani vitában majdnem elvi álláspont is kialakult, mikor például Andrássy József gróf úgy nyilatkozott, hogy nemzetek lesznek, nemzetek vesznek, a fontos az, hogy a Szentszövetség rendet tartson Európában. Széchenyi István, aki a téma-fölvétel vitájában hallgatott, ezt a nemzetvesztést kemény, szatirikus mondatokkal verte vissza — a megsemmisítő csapást azonban egy fiatal, addig ismeretlen zalai követ, Deák Ferenc mérte erre a filozófiára. Szűzbeszédében kifejtette, hogy a Szentszövetséget alkotó hatalmak is nemzetekből állnak, s arra „a világtörténelem nem tanít, hogy a végveszély örvényében küzdő bármely nemzetet némán és hidegen nézzük s lehetőségig ne segítsük” — mert akkor mi sem várhatunk egyebet. Ilyen és hasonló előcsatározások után alakult ki az ülésszak napirendje, s kezdtek az első pont tárgyalásába, az úrbér rendezésébe. Hamarosan kiderült azonban, hogy — támogatva néhány olyan haladó felsőházi tagtól, mint Károlyi György, Wesselényi, Széchenyi — az alsótábia radikális többsége nem egyszerű úrbérrendezést akar. A témához hozzákapcsolva a törvénykezés modernizálását, a közteherviselést, sőt az ősiség korlátozását, végülis egy szélesebbkor ű reformprogram körvonalai mutatkoznak, melynek főbb pontjai: — Az ősiségi és hitbizományi jogok megszorítása azáltal, hogy az adós a kölcsön kamatainak s összegének biztosítékául bármilyen eredetű ingatlanát lekötheti. — Az országgyűlés teljes költségét ezentúl a nemesség állja, ismétlődő megajánlások útján; s vegyen részt a megyei közigazgatás terheiben, közaaók módjára. — A meg nem váltott robotokat felére kell csökkenteni, s a jobbágynak alkalmasabb időben kérni. — Meg kell hagyni az úgynevezett nagy tizedet (a jobbágy szántóföldi termésének és jószágszaporuiatának tizedrésze), de el kell törölni a kis tizedet és az egyéb anyagi szolgáltatásokat (szőlő- és gyümölcséézsroa, évenkénti borjú, bárány, baromfi, tojás, méz, dió sfb. ajándék) mégpedig ellenszolgáltatás nélkül, azaz nem örökvá-ltság módjára. — A jobbágy az örökváltsági szerződéssel nemcsak anyagi szolgáltatásait válthatja meg, hanem személyes szabadságát és a föld örök Használatát is — mely utóbbi kettő nagy lépés lett volna a polgári jogok elismerése felé, akárcsak az alábbiak: — A botbüntetés eltörlése. — A jobbágy vagyonát és személyes szabadságát csak törvényes ítélet után lehet csorbítani. — Az úriszék csak a jobbágyok egymás közötti perében ítélkezzen, az úr és a jobbágy közötti vitákat a megyéktől is függetlenített bíróságok elé kell utalni. 42