Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Kiss Ferenc: Péntek Imre: Édesség antireklám
Péntek Imre: Édesség-antireklám Péntek Imre a Kileneek kötelékében tűnt fel, bár pontosabb, ha így mondom: lo- pódzott be irodalmunkba. Tápetten, minit a többiek, s a kiskaput, ha lett volna is, elkerülte volna. Mivelhogy már kiábrándító tapasztalatokkal érkezett. Nemcsak a közegről, lehetőségeiről ds savanyú benyomásai voltak: „Saját erőmből váltam senkivé” (Önéletrajz) — jelentette első kötetében. Persze ezt nem hittük el. Kesernyés fintorként értelmeztük, a heveny csalódásokat s a rossz esélyeket túllicitáló dacként: íme, ezt is elbírom. Tényleges esélyeire inkább abból következtettünk, hogy nem hajszolta a látványos témákat, de egy baromfiudvar eseményeit is élménnyé tudta avatni (Udvar). Az eredeti, emberi esítő látás értelméről, ha nem beszélt is, észlelni lehetett: sejti, hogy ez az a hamuban sült pogácsa, amivel messzire juthat (Kitépett imptúrlap). Bíztató volt az ds, hogy helyét nemigen találta. Első kötetének címe is ez volt: Éjféli pályaudvar (1974). S azóta is, mintha folyton úton volna: az ember ds, a költő is. Bíztatónak azért mondtam ezt a 'bolygó-szenvedélyt, mert aki kiszakad, kitör vagy menekül valahonnan, — ha Valaki — nagy okokból teszi. A szökésekben értékrendek ütközése tudatosul, az emberi természet sajátos hajlamai, törvényei forrnak cselekvéssé. Minden exodus igazi dráma: valami elvesz s valami felszabadul benne. S ha a vér nem tolul az agyra, még a kinti táj ds ezernyi meglepetést kínál, távoli világok szembesítésére késztet. A szökés a szabadság hazárd kísérlete. Amiből az ds következik, hogy szökni annak érdemes, aki szeret és tud hazardírozni, s akinek van hová. Blaise Cendrars-ra gondolok 'például, akit Brazíliák vártak vagy nem vártak, de bátyújában Brazíliákkal tért haza. Vagy Kardos G. Györgyre, esetleg Kormos Istvánra. Péntek Imre Miskolcról Veszprémbe, Veszprémből Szombathelyre „emigrált”. S nem hiszem, hogy ha repülőjegyekkel és konzuli útlevéllel látnánk el, sokkal rnesz- szebb menne és huzamosabb időre. Azért nem, mert amitől ő menekül, az szökéssel fa képnél nem hagyható. Üjabib kötete Édesség-antireklám címmel jelent mag, dte leszűkíthetnek jelentését, ha csak a szirup iránti csömör szavait hallanék belőle. Antisága átfogóbb 'és sorsszerű, mondhatnák: a pálya hordaléka. Pályaudvarok talponállóiban, lakótelepek be- tonceUáiban, albérleti hirdetések szövegeit ízlelve gyűlt össze ez a fanyarság. S úgy érzi, sokak életének az esszenciája is ilyen, s 'épp azoké, akik létrehozzák a javakat. Ha jó pénzt keres, gubancos gondja lesz több, mérgét lötykölt kocsimapultra szórja, a tévé-műsor, lármás altatója, zsong-donog, míg fáradsága megköt... (A melós) Egy-egy szóban ocsmány évek derengnek föl, minit zsíros mosogató mélyén hüllő-kanalak A zsebrádió émelyítő édességet kapcsol a gyűlölködés áramkörébe, egy rózsaszín slágerhang 'zsibbasatja el a tápászkodó öntudatot: — ennyi a feloldás. (Premier előtt) 442
