Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere X. "Értelmi súly és erkölcsi felelősség"

jegyzi be naplójába: „Mát lehet tenni? Baittyhóny Lajosit és Kossuthot kell támogatni! Hallgatnia kell minden gyűlöiségnek, ellenszenvnek, becsvágynak. Nem fogom becsapni őket” S feljegyzi még a bécsi híreket: A forradalom oly rendben folyt, hogy senki sem lopott, egyetlen kirakatot sem törtek be! És ez a momentum végtelenül tetszik neki, ugyanakkor azonban, ő, a nagy, a/, örök kalkulátor, mindjárt filozófiát is kerít hozzá: „Mert ez bizonysága, hogy még a tolvajok sem kalkulálnak, hanem már ők is fanatizálva vannak”! S milyen könnyű lesz egy ilyen fellelkesült tömeget becsapni, tévútra vezetni, ahogyan ezt az 1830-as júliusi párizsi fordulat, vagy a galíciai parasztlázíitás is i'gaeoljia. — Ekkor, tizenötödikén este Bécsben még senki sem tudja, hogy aznap Pesten is kitört a forradalom, és hogy erej'éniek legbiztosabb mutatója: a némán álldogáló olasz katonák között a Petőfi Sándor vezette niáp kiszabadítja a budai várbörtön egyetlen politikai foglyát, Táncsics Mihályt. A másnapi postahajó hozza az első hírt, majd a folyamatosan érkező információk alapján ösz- szeáil a kép: a pesti eseményeket sem kísérték dopások, rablások, azaz a nép ott is fanatizálódott! Széchenyi számára azonban maradnak zavaró mozzanatok. Ilyen például a pozsonyi német szegénység támadása a zsidók ellen, amit azonban a német és magyar tagokból álló nemzetőrség — melyiknek akkor már ő is tisztje — hamar leállít.

És az országban különben is béke honol. Pesten és Budán a konzervatívokból, radikálisokból és a forradalmi ifjúság tagjaiból alakult Közcsendi Bizottmány őrzi a rendet. Mert mindenki tudija, érti: ha itt most zűrzavar keletkezdik, azt ürügyül használhatják az önkényuralom hívei. S miikor március 19-én a pesti forradalom küldöttsége üdvözli a diétát, és Vasvári Pál élesen szól (majdnem annyira, mint korábban a Pesti Hírlap), akkor Kossuth Lajos föláll és visszautasítja ezt, még a kötelet is kilátásba helyezve a túlzók számára: Becsüli Pestet, nagy és nemes tettét, de a törvényhozásnak parancsolni nem fog, mert az rövidesen bebizonyítja, hogy ezekben a viharos időkben is méltó a magyarság vezetésére. Pest és .Buda pedig ne diktálni akarjon az országnak, hanem mutasson példát abban, hogy összefogja az erőket!... Nos, Széchenyi ekkor írja azt a bizakodó, ugyanakkor a veszélyekre figyelmet felhívó cikket, melyet e könyv bevezetőjéül választottam.

Az ország gyűlése pedig vallóban rövidesen megmutatta, hogy képes az események élére lendülni. Batthyány Lajos bemutatja — mai kifejezéssel — koalíciós kormányát; a király pedig április 11-én szentesíti az új törvényeket, melyek összefoglalva:

— A felsőház változatlanul megmarad, de csökkentett jogkörrel.

— Népképvisielet. Országgyűlés évenként Pesten. A nemesség választójoga változatlan marad. Választójogot kapnak a legalább V4 telekkel bíró volt jobbágyok, az önálló kereskedők, a legalább egy segéddel dolgozó iparosok, a tanult emberek, a legalább 300 ezüstforint vagyonnal bíró városi lakosok és a legkevesebb évi 100 forint tiszta évi hasznot felmutató tőkepénzesek. -(Ez akkor Európa, legszélesebb körű cenzusai közé tartozik.)

— A Partium visszacsatolása, Erdély uniója.

— A birtok- és jövedeliemnagyság arányában megosztott „általános és egyenlő” közteherviselés.

— A jobbágyság megszűnt Az úrbéri szolgáltatásoknak mintegy 80%-a eltörölve. (Megmaradtak egyes olyan „mellékfoglalkozásból”, „melléküzemágból” eredő jövedelmek dézsmái, mint a szőlő, méz, fadizás, a kocsmai és mészárszéki jogok bérleti díja.) A földesurak kártérítését teljes egészében az állam vállalja magára. (A katolikus egyház ellenszolgáltatás nélkül mondott le a jobbágyiöldekről és az úrbérről.)

■— Megszűnt az ősiség.

— Megszűnt a földesúr bírói hatalma.

— A vármegyék önigazgatási szerkezete megmaradt, a nemesi közgyűlést lakóhelyenként választott népképviselők egészítik ki.

— Külön törvények a nemzetiségek egyenjogúságáról, a kisebbség védelméről és intézményeik anyagi támogatásáról (ami 1917-ig példa nélkül áll a világon).

— Sajtószabadság.

— A bevett, történelmi vallásfelekezetek „tökéletes egyenlősége és viszonossága”. A görög keleti egyházak jogainak kiterjesztése, biztosítása.

424