Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere X. "Értelmi súly és erkölcsi felelősség"

— A németben bízni nines okom, de láttam, milyen súlyt fektetnek megnyerésemre, s ennek fejében, nagy tehet ősségi körrel és eszközökkel kínálnak. Nyomorult hazafi lettem volna, iha ezt a lehetőséget meg sem kísérlem hasznosítaná népem számára. Ha van a nemzetben józanság és életrevalóság, akkor engem s helyzetem fogja hasznosítani a maga számára, ahogyan azt Bécs is megkísérti. Ez a ti feladatotok! Gondoljátok-e, hogy a Széchenyi névhez vagy a saját múltamhoz egy helytartóta- nácsosi vagy excallenciás cím valamivel járulhatott? Én, félre téve idegenkedésemet, járomba fogtam magaim. ötvenhárom évesen helytartótanácsossá lettem, s váljon miért? Talán, hogy egy nyomorult címecskéért, vagy oly hivatalért, melyet, ha keresem, akár huszonöt óv előtt is elérhettem volna — hogy iiyeseként hazámat áruljam el, s húsz évi nehéz munkával szerzett becsemet szennyezzem be?! Én bíztam s bízom — nem a kormányban, hanem önmagámban! A kormány engemet, én a kormányt akarom hasznosítani. Melyiknek fog ez sikerülni? Bizonnyal az élelmesebbnek. Mondhatjátok: Ez veszélyes játék, ez kockázat. Így igaz. De hát egész nemzeti létünk nem kockázat volt-e mindenkoron? S mit veszthetünk, ha észnél maradunk? Ha a támogatás fejében én hazám érdekeit bírnám feledni, a Széchenyi nevet szennyezném be örökre. S mitől féltek fi? Hogy a kormány anyagi támogatása levesz benneteket lábatokról s nyomorult szolgák lesztek? Kétségbe kellene esnem nemzetem felett, ha ennyire gyengének kellene látnom. Én népem felvirágoztatásához a megújító erőt a magyar ellenzékben keresem s látom. Minden attól függ, van-e annak elég bátorsága és önbizalma, van-e elég belátása, hogy hivatását betöltse. A Tiszaszabályozásí nem csak a hatalmas eredményekért indítom meg, hanem ezt, a tettleg munkát tekintem egy józanabb magyar politika tengelyének. Ki akarom emelni az ellenzéket olcsó dicsősségű meddő állásából: legyen valahára alkotó s szervező elem az országban! Ennyi erő ne vesszen el rideg tagadásban! — lim, feltártam előttetek lelkem minden zugát, a többi rajtatok áll: átéljetek s válasszatok! A haza sorsa kezetekben!

Szólt, sairkonfordulit, s távozott a teremből. A jegyzőkönyvvezető Kovács Lajos azt írja, hogy hosszú, moccanatlan néma csend maradt utána — majd a küldöttgyűlés egyetlen ellenszavazat nélkül megalakította az árvízimentesítő társulatot.

Miután csaknem fél évszázadon keresztül képviselte a király személyét Budán, 1847 januárjában meghal József főherceg. Az udvar nincs határozottan fia, István nádorsága mellett, mert félnek egy magyarországi Habsbung-ág kialakításától. Ekkor azonban váratlan fordulat történik: Szentpétervár felajálja Istvánnak egy főhercegnő kezét. A magyar közvélemény és Bécs ezt egyaránt ellenzi, persze, különböző megfontolásokból. István végül is elhárítja a cári rokonságot, s nagy körútra megy az országban, melynek során mindenütt lelkesen üdvözlik. Bécs fanyalog, de nem akar szembeszállni a közhangulattal, s István az országgyűlés kezdetén nádorrá lesz.

Széchenyi 47 tavaszán megtudja, hogy az ellenzék is pártprogramot készül kiadni. Gyorsan megírja Politikai programtöredékek című könyvét, melyiknek bevallott célja lebeszélni Kossuiihékat a túlságosan radikális és „udvarbosszantó” tételekről. A műnek, mint minden Széchenyi írásnak, megvan a hatása: a programot végül is Deák Ferenc fogalmazza meg (Ellenzéki Nyilatkozat), s ennek lényege:

A nemzet fő sérelmei:

— A Szentkorona törzsbántokad formálisan még mindig nem egyesülhettek.

— A Határőrvidékekre a magyar hivatalos szerveknek, testületeknek semmi befolyása sincsen.

— A magyar nyelvet a magyar állam határain a vámosok nem ismerik el hivatalosnak.

— A magyar nyelvet az ország nagyon sok iskolájában még csak nem is tanítják.

— A kormány Horvátországban kijátszotta az Alkotmányit (a magyarpárti nemesek (kizárása a szavazásból például).

— Az újból 'bevezetett megyei adminisztrátori rendszer.

— Nincs nyilvánosság a politikában és a közéletben.

417