Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Bárdosi Németh János: Rémület, Ady vízeinél (versek)

BÄRDOSI NÉMETH JÁNOS Rémület A rémület összeroppanthatna, ahogy a fegyverek tőkéit összrakják és öt kontinensen parázslik a tűz, holnap tán robban is, száz milliót egekbe dobálhat a pusztulás, mégis bízón, mint fűben a harisok a zord, viharos éghajlat ellenére naponta elzengem, hogy az élet ellenállhat a dúvad őrületnek. Ady vizeinél Sötét nagy vized partjait hányszor bejárom, szüntelen új részlet bukkan, újra föl. S nincs egyhangúság soha itt, csalitos őszök, topolyák komor siráma zeng felém. Morajló, halk halotti hang, majd fölcsattanó vad zene, Beethoven lelke rokonod. Partod örvénylő tájain megállók, nézem nagy vized, vacogok, elragad az ár. 31

Next

/
Thumbnails
Contents