Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Száraz György: A tábornok III. (életrajzi esszé)

tocsogóé rétek, kiöntések, nádasok, sívó homok foglalják el az elpusztult falvak, termőföldek helyét. Az első számbavételnél mindössze 21 ezer házat — inkább viskót, kalyibát — találnak; akik ezeket lakják, azok sem a régi lakosok maradékai: délről, keletről ide ‘húzódott pásztorkodó szerbek, románok.

S mivel itt volt a legteljesebb a pusztulás, a XVIII. század végéig éppen itt alakul ki az etnográfáailag ugyancsak vegyes középkelet Európa talán legtarkább néprajzi egyvelege.

A „vacuum” valósággal szívja magához Erdély és Havasalföld felől a románságot, dél és nyugat felől pedig — Szerbiából 'és az egykori határőrvidékekről — a délszláv elemet. A harmadik természetes áramlat lett volna a magyar telepesek rajzása »északról, a Maroson túli vidékekről és nyugatról, Szeged irányából. De a császári közigazgatásnak nem kellettek magyar telepesek: rendeletek tiltották ki őket a Bánság területéről, s akik megpróbáltak átlépni a Maros vonalán, azokat akár fegyverrel is visszatérésre kényszerítették.

A megtűrt — sőt egy ideig szívesen fogadott — pravoszláv szerb-román elem mellé a birodalmi célok szempontjából legfontosabb nagy népcsoport: a katolikus telepes németség zárkózott fel hamarosan.

Az első szervezett telepítés a szétpnevű császári tábornok, Florimund Claudius Mercy, a Bánság első katonai kormányzója nevéhez fűződik. Ö maga tipikus XVIII. századi figura: katona családból való, voltaképpeni „hazája” a császári hadsereg. Ott van Buda alatt Lotiharingiai Károly mellett, aztán a hétéves háborúban a franciák ellen a Rajnánál és Itáliában; 1716-ban ismét a török ellen hadakozik Savoyai Jenő oldalán. Ott van Belgrad bevételénél, s 1717-ben lesz a töröktől elhódított temesi területek kormányzója. 1719-ben még elmegy a spanyolokkal hadakozni Szicíliába, majd visszatér a Bánságba, s elkezdi a módszeres telepítést. S az örökké csatákban forgolódó katona meglepő gazdasági, gazdaságpolitikai érzékről tesz tanúságot. Széles koncepció alapján jelöli ki a telepítésre alkalmas területeket, a falvak helyét hadmérnökeivel méreti ki, s aprólékosan meg ás tervezteti. Merkantilista elvek alapján telepíti be a háborúban elpusztult Temesvárt: képzett iparosakat hozat; tégla-, posztó-, selyemgyárat, papírmalmot, olajsajitölót 'építtet, »és kialakítja a város új negyedét: a Gyárvárosi. De gondja van a nyersanyagbázis megteremtésére is: német telepeseit ipari növényék termelésére szorítja, eperfákat ültettet, elterjeszti a selyemhernyó tenyésztését, rizstermesztésben járatos parasztokat hozat Itáliából. Hadmérnökei közben hozzálátnak a folyók szabályozásához, a csatornázáshoz, a mocsarak lecsapolásához.

Mercy körülbelül hatvanezer parasztot telepített 53 helységben; többségük Rajna-menti frank: Pfialzból, Luxemburgból, Hessenből, Elzász-bathsmmigiából, Trierfoől. De jöttek schwarzwaldiak, württembergiek is. Az egyesével és kis csoportokban jelentkezőket a toiborzók összegyűjtötték, s együtt kalauzolták a Bánságba. A telepes falvakban egymástól távoli tájak szülöttei kerültek össze, közös hagyomány, rokonság, de még egységes dialektus se kapcsolta őket egymáshoz. Ebből a tarka összevisszaságból alakult ki aztán a bánsági németek egységes etnikai, nyelvjárási képe.

Ez az első hullám 1717 és 1736 között érkezett; noha Mercy ingyen házzal, gazdasági felszereléssel, több évre szóló adómentességgel — a városokba települő iparosokat a polgárjog és a mesteri rang ingyenes, gyors elérhetőségével — segítette őket, ezeknek az első telepeseiknek így is mostoha sors jutott. Keserves, viszontagságos már maga az utazás az új haza felé: vánszorgás a rossz utakon, esőben, hóban, táborozás asszonnyal, gyerekekkel a szabad ég alatt, idegen, há397