Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 80 ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ - Kocsis Rózsa: Égető Eszter "dallama" (tanulmány)
szonáta fejezi ki lényét. Azt a különös, mégis olyannyira vonzó emberötvözetet, ami — Németh László hite szerint — a nyugati kultúrától művelt, de a saját telikét és értékeit megtaláló kelet-európai embert jellemzi. A hősnő lelki világára egyszersmind a regény szerkezetére tehát a zeneiség nyomja rá bélyegét. Eszter lelkiállapotával és erkölcsi „beérésével” összefüggésben, a regény szerkezete is a hármas tagolódású szonáta-formát követi. A gyermekkort és az ifjúságot idéző első rész expozíciójában mór felbukkan a regény alapvető „dallama”; Eszter harmóniaivágyának ütközése a többiek, itt az apa diszharmonikus „őrültségével”. Az alapdaliam mellett meghatározást nyer a mú modális hangrendszere, Eszter lényével összefüggő lágy hangneme. Kialakul a mú időbeli elosztásának sajátos rendje, hármas tagolódású ritmusa is. Eszter másokhoz alkalmazkodó, szeretetteljes lénye már olyan kicsinyke korá- oan megmutatkozik, amikor még csak „árnyékoknak” látja az őt körülvevó ember- világot. Ösztönös megértés és alkalmazkodás jellemzi nemcsak nagybeteg anyjához, hanem Tunyogi nagyapához meg az apjához fűződő kapcsolatát is. Ez a magatartás képezi azt az alapdáltamot, ami aztán végigvonul a regényen és meghatározza sajátos tónusát. A regény második része ugyancsak az elsőben felcsendült fő- és melléktémát fejleszti tovább, elemeire bontja és vetélkedteti egymással. Esztert nem a szerelem, hanem a másokat önmaga elé helyező belátás sodorja a Máté Józsiival kötött házasságba is. Lényének harmóniavágya azonban ebben a kelletlen kapcsolatban is harmóniát talál. A természet törvényiének engedelmeskedve fogadja el férjét, olyan odaadással, mint a belevetett magot az édes anyafiöld. Nőiségét tehát nem az artemiszi ellenkezés határozza meg, hanem a déméteri odaadás. Voltaképp nem fejlődik, hanem B. Nagy kifejezésével élve, „beérik” élete során. Nagymama korában is ugyanaz a belátó, önfeláldozó egyszersmind a léttel harmóniában lévő lélekállapot jellemzi, mint egykor a zenére eszmélő kislányt. Lelki állapotét azonban az idő múlásával fokozatos értedő- dés és erkölcsiben való gazdagodás jellemzi. Eszter nem racionálisan tudatos, hanem természeti ember. Lényére rányomta bélyegét paraszti származása, amit a természetiközelségből fákaidt ösztönös életvállalás jellemez. Intellektuális tudatossággal nem elemzi és nem értékeli az életet, hanem ösztönös ragaszkodással kapaszkodik beléje. Nincs világképe csupán életérzése, amely biológiai-pszichológiai vonatkozású, és a természet körforgó ritmusával, valamint saját női létének a biológiai folyamataival van összefüggésben. Esztert a terhesség, a gyermek táplálása harmonikussá teszi, és elnyomja a férjével kapcsolatos viszolygó érzését. Lényével nem emelkedik ki a természeti lét körforgásából, nem akarja önmagát „megvalósítani”, mert nyugati értelemben nem individuum, hanem az életet megtartó és szolgáló láncszem csupán. Éppen ezért a létnek sem itulajdonít különös jelentőséget, csak ösztönös vállalással kapaszkodik beléje. Keleti lelkének' nagy erénye az önfeláldozó odaadás, egyszersmind buktatója az önpusztítóvá váló passzivitás. Az utóbbit egyedül hairmóniawágyával ellensúlyozza úgy, hogy a zenén keresztül kötődik a tudatosan is kívánt harmonikus létformához. Kelet-európai társadalmi képlet Németh Lászlót indulásától foglalkoztatta Kelet-Európa története, társadalmi és szellemi fejlődése. Ezt az érdeklődést elégíti ki Égető Eszter alkatán, Csomonkány -H ód - mezővásárhely világán 'és társadalmi képletén keresztül is. Voltaképp e világ fejlődési folyamatát ábrázolja fél évszázad történetén és három egymást követő nemzedék elemzése révén a regényben. A paraszti származású értelmiség szemszögéből ad képet a XX. századi magyar feudalizmusról, a rátelepült importált kapitalizmusról, az elvetélt paraszt-polgárságról és a belőle nőtt értelmiség sajátos arcáról. Sorsfordító történelmi helyzetben elemzi a magyar fejlődés említett képletét, hogy keresse benne azokat a belülről nőtt társadalmi, erkölcsi és emberi erőket, amelyhez az új történelmi helyzet hozzáköthe378
