Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 300 ÉVES A BOLGÁR ÁLLAMISÁG - Csavdar Dobrev: Egy levél Lukács Györgytől (dokumentum)
CSAVDAR DOBREV Egy levél Lukács Györgytől Magyarországon voltaim egyetemista 1961 és 1955 között. Ebben az időben lehetőségem nyílt arra, hogy a nagy magyar esztétával, Lukács Györggyel meg ismerkedjem. A budapesti egyetemen dramaturgiai problémákkal foglalkozó szemináriumot vezetett, én is hallgatója voltam. Különösen erős hatást gyakorolt rám az a rendkívüli erudíció és intellektuális tűz, mellyel Lukács kibogozta a dramaturgia problémáit, módszereit, melyek segítségével feltárta a művészet szociális alapját, helyét az emberi haladás folyamatában. A későbbiekben is volt még alkalmam néhányszor Lukács Györggyel találkozni, s ezek a beszélgetések tovább erősítették bennem hatalmas munkássága iránt érzett tiszteletemet. Alapvető művei a marxista-leninista esztétikát gazdagítják, függetlenül attól, hogy vannak bizonyos tézisei, melyekkel vitába lehet szállni. De az is tény, hogy Lukács az esztétika szilárd szociológiai irányzatának egyik megteremtője, mely filozófiai jelentőségével és konceptuális látásmódjával emelkedik ki, Bulgáriába való visszatérésem után levelezni kezdtem Lukács Györggyel elméleti műveinek esetleges bulgáriai kiadásával kapcsolatban. Először az esztétika történelmével foglalkozó könyvének kiadásáról volt szó, később az orosz realistákról ás a szocialista realizmus jelentősebb szovjet képviselőiről írott kétkötetes műve került szóba. Ebből az időből őrzök egy levelet, melyben többek között két kérdésemre is válaszolt: nem gondolja, hogy a modern líra hullámvölgyben van? és Mit ért irodalmi és művészeti „egyszerűség” alatt? Bár Lukács válaszai nagyon rövidek és tömörek, mégis érdeklődésre tarthatnak számot, ezért javasoltam kinyomtatásra eat a levelet. Budapest, 1956. I. 23. Tisztelt Dobrev elvtárs! Köszönöm kedves levelét. Elküldöm az Orosz Realisták-ról szóló könyv német példányát, ahol a magyar két kötet helyett csak egy kötet van. Azt a kiadóra bízom, hogy egy vagy két kötetben adja-e ki. Német kritikákat sajnos nem küldhetek, mert nem nagyon kísérem figyelemmel a könyveimről megjelent kritikákat. Amennyiben a kiadónak ezek nagyon kellenének, forduljon az Aufbau-Verlaghoz (Berlin W8, Französische Str. 32.). Ami kérdéseit illeti, ezekre nagyon nehéz röviden válaszolni: 1. én nem tudom magyarázni a \mai líra hanyatlását — mert nem látok hanyatlást. Aragon, Eluard, Neruda, Brecht, Becher, Illyés stb. egyáltalán nem mutat hanyatló korszakot. 2. még bonyolultabb a második kérdés, hogy a líra mindig egyszerű kell hogy legyen. Az egyszerűség szó így kétértelmű. Jelentheti az igazi tartalom tömör, cikomya nélküli kifejezését. Ebben az értelemben csakugyan minden igazi líra egyszerű. De ebben az értelemben Klopstock, a Schiller filozófiai költeményei, Baudelaire is egyszerűek. Jelenthet egy tartalmi leegyszerűsítést, vagyis a mai emberben tényleg létező érzelmek lefokozását egy úgynevezett egyszerűség |síkjára. Ilyen értelemben egyszerűen helytelen és a sematizmus és vulgarizáció egy fajtája. Mert ebben az esetben például Eluard vagy Neruda (sőt József Attila sok verse) sem „egyszerű". Elvtársi üdvözlettel Lukács György (Problemi izkusztvovo 1977/3.) 335
