Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - 300 ÉVES A BOLGÁR ÁLLAMISÁG - Juhász Péter: A bolgár-török kultúra hatása a magyarra (tanulmány)
ban nem tartott sokáig, mert az i. e. Vili—II. századiban a lakosság nagy része visz- szatért a megtelepedett életmódira és a legeltető állattenyésztéssel egybekötött öntözéses-kapás földművelésre. A száraz éghajlat miatt a gabonatermesztés nem mindenütt volt lehetséges. Ezért továbbra is a nomád állattenyésztés maradt túlsúlyban. A letelepedéssel együtt járt az állandó lakások építése. A Jenyiszej mentén több szik) a rajz fatorzsekből összerótt, falkéreggel fedett és valószínűleg agyagból vert falu, tűzhellyel ellátott házakat ábrázol. Abakanszkojo-iPerevoznoje falu környékén pedig egy' sziklarajzon három gerenda- és egy vert agyag falú ház és egy jurta látható. Bizonyára ugyanazok az emberek, akik télen állandó házakban éltek, nyaranta jurtáikkal kivonultak a steppre és legelőről legelőre követték késő ősziig a nyájat Kiknek nem volt elég állata vagy a gazdagokét őrizték vagy nyáron is a téli szálláshelyen maradtak és áttértek a földművelésre. A sziklarajzok tanúsága szerint az ökröket már fogatolták. Az egyik mdnuszinszk-medencei kurgánban találtak is egy miniatűr bmnzjármot. Az egyik sziklarajzon olyan házat látunk, amelyhez istálló van hozzáépítve. A Jenyiszej és mellékfolyói mentén az i. e. Vili—II. századiból öntözési rendszerek maradványai láthatóak. A csatornák vizét néha 15—20 tom-ről vezették. Egyes helyeken a csatornákat a sziklákon keresztül kellett elvezetni. E grandiózus építkezés munkálataiba, minden bizonnyal, több település lakossága bekapcsolódott. A földművelés és az állattenyésztési a kézművesség és a cserekereskedelem fejlődése a vagyonok felhalmozódásához vezetett. Fokozatosan különvált a kézművesség (elsősorban a fémművesség) és a mezőgazdaság. A rézöntők, később a kovácsok készítményeikre — például sarlóikra — már tamgákat ütöttek. Ezek a leletek a tulajdon- tudat kifejlődésének újabb állomását jelzik. A kurgánok rendkívüli méretei és a sírokban talált tárgyak gazdagsága a törzsek belső differenciálódásáról tanúskodnak. Az i. e. II—I. században a bolgár-törökök őshazájában ismét a nomád és félno- mád állattenyésztés lett az uralkodó. Ezt a változást a hiungnulk idézték elő, afciiik az i. e. II. század végién a bolgár-török törzsek fölött is uralmat gyakoroltak. A hiungnu fennhatóság alatt a bolgár-törökök összeolvadtak a hiun-gnuikkal érkezett török nyelvű, de már elmongolosodottt gjangun néppel. A sírokból előkerült különféle antropológiai típusoknak megfelelő europeoid, mongoloid vagy vegyes vonásokat mutató halotti maszkoknak köszönhetjük, hogy ma viszonylag pontos elképzelésünk van az ogur törzsek etnogeneziséről. A halotti maszkók pontosan rögzítették az elhúnyt arcvonásait, mert a nedves, puha agyagon még a ráncok, barázdák és a szairkalábak is kirajzolódtak. A kövér, sárga agyagból készült maszkokat gipszszerű anyaggal öntötték le, majd kiégették. Ennék köszönhető, hogy ellenállt a talaj nedvességének. Nyugat-Sziibériából .Kelet-Európába vonulva a bolgár-törökök a Kaukázus felett a művelt és nagy kultúrájú alánok szomszédságában állapodtak meg, és a több évszázados együttélés folyamán elsajátították kultúrájukat. A magyar nyelvnek szinte minden állattenyésztésre vonatkozó ősi szava is bolgár-török: bika, ökör, tulok', tinó, ünő, borjú, kos, ürü, toklyó (másodesztendős bárány), üvecs (kétéves bárány), disznó, ántány, gyapjú, serte, karám, ól, gyeplő, tengely, békó, csökönyös, köpű, író, túró, sajt, kecske, olló (kecskegida), vályú, teve, tyúk. Jövevényszavaink tanúsága szerint a bolgár-törökök az összes számbajövő szelíd állatfajtát tenyésztették. A jövevényszavak többsége azonban eltolódást mutat az intenzívebb, munkaigényesebb marhatenyésztés irányába. A sajt, túró, író szavunk a tejtermékek feldolgozására utal, a gyapjú szó átvétele pedig a birka nyírására, gyap- jának ruházati célokra való felhasználására, amely a nomád pásztorgazdálkodás fejlettségéről beszél. A karám és az ól szavunk pedig már a domesztikáció állandóságáról tanúskodik. Gyeplő, tengely, békó, csökönyös szavaink pedig azt mutatják, hogy a lovat, marhát már be is fogták. A disznó és a serte szavunk a sertésbenyészíésre utal, ártány szavunk pedig a rendszeres hizlalásra, és ez már túlmutat a nomád jellegű gazdasági struktúrán. Bolgár-török jövevényszavaink köziül sok a házi berendezés és a mesterségek körébe tartozik. 328
