Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 4. szám - Zalán Tibor: Versek szögesdróttal kivert ég alatt (Hervay Gizella: Száműzött szivárvány)

végtelen vagonlakói vegetáló végnek átszállnak homlokomon sorsat cserélnek

lejárt óra a szemem mindig ugyanazt látom ketyegő haldoklók között ez a feltámadásom

méhemben összedrótozott csontváz kérdőjellé görbül kihordom földrengésjelző népemet anyaföldül

ZALÁN TIBOR

Versek, szögesdróttal kivert ég alatt

HERVAY GIZELLA: SZÁMŰZÖTT SZIVÁRVÁNY

Publius Ovidius Naso, ki költő volt, bizonyára élete végéig 'hitt abban, száműzetése Tomiban időleges csak, s eljön a perc, amikor ismét Augustus isteni e császári sarui előtt heverve zengheti dicsőn szárnyaló ódáit. Hinnie kellett ebben, hiszen megírta a Tiristiiát, meg az Ex Ponto-t; konyörgött, alázkodott, sírt, rimánkodott. Emberhez illően. (Ahelyett, hogy a körülötte élő nép nyelvét, szokásait tanulmányozta volna, alaposan!) Mégis úgy halt meg, agonizálása közben a Fekete tengert kellett néznie a Fórum Románom szeretett, nyüzsgő népe helyett. .Meghalt ott magányosként, idegenként.

Vajon, mit kellett volna tennie?

Forgatom Hervay Gizella új könyvét, a Száműzött szivárványt, mely már címében is árulkodóan a száműzettetésről beszél. Ö persze nem aranykori költő, ki élete végéig hinne a császárok megbocsátó kegyében. Sőt. A császárok létezhetőségében is kételkedik. Amint, a császárok melletti iétezlhetőségben is. Ezért tanulmányozza inkább a körülötte élő nép nyelvét, szokásait; alaposan. (Ahelyett hogy aláakodnék, sírna, rimánkodnék, könyörögne, megírná a Tristiát és az Ex Ponto-t...)

Mégis, mit kellene tennie?

*

Valahogy töredék számomra ez a könyv, töredék ahogyan a XCII. versnél félbeszakad. Mmt az elásott esőköpenyek zsebében elrothadó noteszek, mint a végig nem írott titkos kapcsoskönyvek. Olyan — töredék.

Ha nem tudnám, hogy szerkesztői vakság vagy óvatosság csonkította száz versről hárommal kurtábbra a kötetet, azt hihetnem, ha élete fonala nem is, valami meg316