Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Száraz György: A tábornok II. (életrajzi esszé)
SZÁRAZ GYÖRGY A tábornok II. Most Pálffy Györgyöt szólítja a tanácselnök. ELNÖK: önt mindig így hívták? PÁLFFY: Nem. Österreicher György volt a nevem ezelőtt. ELNÖK: Mikor változtatta meg a nevét? PÁLFFY: 1934-ben. KÉK KÖNYV, 1949. Ez a párbeszéd 1949-ben hangzott el Magyarországon. A bíró Rajk Lászlóval is „tisztázná” kívánta: Rájknak vagy Reichnek hívták-e őseit, magyarok voltak-e vagy szászok? A rövid szóváltás mögött kettős inszinuáció rejtezik: álarcban jártál, nem vagy az, akinek látszani akarsz; sőt: német vagy, tehát fasiszta, vérben és gondolkodásban is idegen a néptől, amelynek bírósága ítélkezni készül fölötted! Most meg kell állnom egy időre. Mondtam már: Pálffy Györgyöt nem ismertem, őseiről keveset tudok, gyermekkoráról szinte semmit. Fehér foltok későbbi életében is akadnak számomra, érthetően főként a magánélet szférájában; vannak időszakok, amelyekből feljegyzések, levelek nem maradtak, a lehetséges tanúk meghaltak vagy ilyen-amolyan okból nem hozzáférhetők, esetleg éppen — ugyancsak ilyen-amolyan okból — elfogultak. Az adatok elegendőnek látszanak arra, hogy akár fantáziával is kitölthes- sem a hézagokat. Meg is tenném, ha, mondjuk, a „regényes életrajz” műfaja mellett döntöttem volna. Nem ezt választottam, ki kell hát kapcsolnom a szárnynak — vagy mankónak? — kínálkozó képzeletet. Ezt kell tennem, mert akarom, hogy az olvasó higgyen nekem. Nem csalhatatlanságra gondolok, természetesen, hanem őszinteségre. Igyekszem úgy fogalmazni, hogy a tényekre alapozott fel- tételezésről is tüstént kiderüljön: feltételezés. S ha valamit nem tudok: jelezni fogom. Három forrás segítségével kísérelhetem meg rekonstruálni — és persze minősíteni is — Pálffy személyiségét és tetteit. Ismerem életrajzának adatait. Ezek önmagukban, természetesen, külső dolgok. Tudom, hogy 1939 novemberében kilépett a Horthy-hadseregből. Miért? Előttem az elbocsátási kérelem: mert menyasszonyát „egyrészt a zsidó fajhoz való tartozása, másrészt a nősülési óvadék hiánya miatt” a tisztikar tagjaként feleségül nem veheti. (Ugyanígy indokol később, az 1949-es perben; elvi okokról nem esik szó.) Ma az emlékező-méltató cikkek írói általában elvi okokat említenek: kilépett a hadseregből, mert nem értett egyet annak szellemével. Hogy 1949-ben miért csak a családi indok szerepelt, azt értem. Hogy ma erről miért nem esik szó, azt nem. Fölösleges tapintat? Vagy érthetőségében is érthetetlen elégtólel? Vajon a két indok nem fér meg egymás mellett? Sőt: nem lehet akár okozati összefüggés közöttük? Hogyne lehetne. Van is. A ibizonyiték ott a beadványban: „Az utóbbi évek eseményei és uralkodó 'hangulata mindinkább ki307
