Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Győri László: Leleplezés (vers)
GYŐRI LÁSZLÓ Leleplezés í. Ez két évenként lop új könyvet asztalomra. A költészet visszahúzódott, a gondjaink meg szépen gyarapodnak, a szép vers nem ér semmit, ö szép verset ír. Lélek. Rezdül. Elvon. Akárcsak én. Mert ő is én vagyok. Ez hisz a költészetben. Komolyan műveld. József Attila-i, bibliai lelke dagad, mint únt hitves keblei. De miért nem csöcsei? A költészet keblén lóg révületben, ö a költő. Mint prófétához illik, amíg mi dolgozunk. Ez munkás: felesége van, és fia van vagy lánya van, a gyárban pedig munkája van, és egyszer arra ébred, hogy költeménye van. Neki a vers eszköz, amely megold. Lehet, hogy ő a jövő. Most még nem értik. Én sem. Miért kell írnia? Nincs rá felelet. Ez pedig elgondolkodik: miért is únja másók verseit. Ünja a sajátját. Űnja meg! 2. „Amit már tovább nem leplezhetek: én vagy a világ, bennem vagy bennetek, elmondom: alább nem adom. Nem lehet.” 299
