Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Nagy Gáspár: Falra írt monológ (vers)
NAGY GÁSPÁR Falra írt monológ És elindult a nekünk is oly emlékezetes évhuszad vagy éppen most végződik öntudott megalkuvással (simán presens perfeotumban) önként jegyet váltam a mártíriumi szárnyvonalra (amikor az elég gyakori költőfeleség nevet rendhagyó ragozásban így írjuk föl a szószedetbe: Márta, Márti, Már tír) beázott kapcsolatokra gondolunk léhúzott redőnyre kikapcsolt villanyra (a világvégi házban már tízszeres tarifát számolnak) a fal szép lassan megette az ajtót — egy-két évbe tellett csupán — minden éjszaka mint egy alattomos rágcsáló készítette a cellát aztán hirtelen a kulcsnak is nyoma veszett és fújt a szél amit enyhe családi huzatnak hittem miközben az ügyetlen póknak egy évig hálót szőttem a szobát makacsul beborító idegszálafeból mostanában egy őrült postás sokat toporog csodálkozik a fal kinti oldalán és a kiszőrösödő levelesládába fölösleges meghívókat csúsztat — nem tudom meg mi lesz a semmire váltott valuták sorsa ki sokasítja meg a példabeszédből kifénylő talentumokat.. . — ebben az oltári sötétben jól jönne egy fekete sál a szemeim elé: hátha fehér a fal 296
