Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái XII. A márciusi per (történelmi kollázsregény)

Veszprémvansány volt útunk célja. Itt osztották el zászlóaljunkat háromfelé: Sikátor, Lázi, Nagydém.

Ez a nyár feledhetetlenül szép volt — 1945 nyara — bár haszontalannak tűnt, hiszen jobbára fiatalok voltunk, és az ország- építéSben tevékenyebbek lehettünk volna, mint itt, ahol „objektumokat” őriztünk.

Én például negyedmagammal szintén egy „objektumot”, egy cseppnyi vasúti hidat őrizgettem. Szomorú dolog volt ez, ha már olyasmi is objektumnak számított, amit régebben észre sem vett az ember. De most ez is érték lett.

Ez Láziban volt, illetve a falu határában. Mi egy kicsiny sátorban úgy éltünk, mint valami nyaralók. Félmeztelenül (csak az éppen őrt álló volt szabályosan felöltözve, aki azt is jelezte, ha netán Med- gyesd főhadnagy úr jön — most már nem debreceni „egyenruhában” ám, hanem egy aranycsillaggal, nagyszerű ruhában, lovagló csizmával megszaporodva és lóháton! — ellenőrzésre).

ö Sikátorban székelt, s a régi hagyományokhoz híven bevezette az emlékezetes „Fegyverbe!” kiáltást és annak szertartásait.

Volt egy alhadnagy orvosunk, aki elméletileg is igen képzett kommunista volt. Tiszti gyűlések alkalmával képtelenek voltak a többségében más elveket valló tisztek őt a sarokba szorítani.

Ez az alhadnagy-orvos látta meg egyszer egy írásomat a zászlóalj faliújságján, és mert Nagydémen nem volt nevelőtiszt (elhelyezték onnan), engem tettek meg azzá, a politikailag képzetlenebb őrvezetőt. (így járhattam én is tiszti gyűlésekre, és hallhattam derék alhadnagy orvosunk remek riposztjait, mert a „nevelő” tisztnek számítottam, mégha őrvezető voltam is csupán.)

Ősz volt már ekkor, és rá egy igen unalmas tél következett. írtunk memorandumot is a kormánynak, és a zászlóaljnak küldött jelentéseimben is mindig említést tettem az idősebb korosztály nagy ie- szerelési vágyáról, de csak egy kis figyelmeztetés jött, hogy maradjunk csendben.

Végül 1946. január 25-én szereltünk le.

— így fejeztük be tehát „győztesként” a második világháborút — teszi hozzá fanyar mosollyal apám.

FORRÁSOK

1. Kis András: A 6. hadosztály (Zrínyi, 1977).

2. Eredeti kézirat a szerző birtokában.

3. Forradalmárok, katonák (Kossuth—Zrínyi, 1968. 93. o.)

4. Eredeti másolat a szerző birtokában.

5. Eredeti a szerző birtokában.

6. Mint 1. alatt.

7. Szegedi Benedek levelét az előző fejezet folyóiratbeli megjelenése után küldte el.

19