Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Bordi Ferenc: "A világon minden azért van, hogy könyv legyen belőle." Mallarmé Kockavetése, végre a költő tervei szerint
szemle „A világon minden azért van, hogy könyv legyen belőle” MALLARMÉ KOCKA VETÉSE, VÉGRE A KÖLTÖ TERVEI SZERINT .. üres Mallarmé, nyavalyás Verlaine. Pokolba velük! — írja a fiatal Kosztolányi mindentudón, szinte manifesztációsan és még többet sej tetőn az ifjú Babitsnak Szabadkáról (1904. augusztus 11-én)... elrontják az ember szép-érzékét, megfeketítik a világnézetét egy francia rím miatt..Nos, ez az elfeketült világnézetű vélemény (legalábbis Mallarmét illetően) mintha egy kissé meghatározta volna az „exluzív és titokzatos” költő (Szerb Antal) sorsát és helyzetét jónéhány évtizedre a magyar glóbuszon. Mallarmé első fordítására talán Tóth Árpád vállalkozott: az Ablakok magyarul először a Nyugat 1917-es évfolyamában olvasható. És bár Kosztolányi Paul Verlaine-nek megbocsát utóbb (lásd versfordításait), de Mallalmét illetően halálig állhatatos: a költő „a fekete márvány sima és sötét felszínéről visszatükröződő homályos és ragyogó képeit” (Marcel Proust látomása ez, idézi Az esztétikum sajátosságában Lukács) bizonnyal ismerte, de megfejtésére és magyar nyelvű megszólaltatására nem vállalkozott. Majd mintha megbabonázta volna a kortársakat, utóbb a hazai irodalmi közvéleményt: Stephane Mallarmé (1842—1898), a „szimbolista, dekadens” (stib.) francia költő lírai műveit nagyobb mennyiségben egy kései barát, Weöres Sándor szólaltatja meg magyarul. Az önálló magyar Mallarmé kötet Dobossy László prózaversfordításaival, utószavával és jegyzeteivel 1964-ben jelent meg különösebb visszhang nélkül a Magyar Helikon Kiadónál Martyn Ferenc illusztrációival. Majd lett az érdektelenség okán féláron kapható utóbb, bár a kötetke példányszáma a költő életében megjelent könyvei összpéldányszámának minden bizonnyal többszöröse volt. Vidor Hugónak a fiatal Mallarmé kedvenc „impresszionista költője” volt, de például a mindig tettre kész és kardforgató Ady ki nem állhatta Mallarmé költészetét. „Az а Mallarmé, az nem volt költő — mondta egy holdfényes és borgőzös nyergesújfalui éjszakán Czóbelnek és a házigazda Kemstoknak a pincékből hazafelé menet —, költő az én vagyok, mert én zseni vagyok..Higgyünk áz emlékezőnek, de állítsuk ide Mallarmé egyik híres mondatát: „Hiszem, hogy egy jobb irodalom által a világ megmenthető”. Ügy sejlik az idézetből, hogy evvel a „jobb irodalommal” a francia pamassziennek is valamiféle világmegváltó szándéka volt, csak éppen mások az igényei elvei és módszerei, a fiatal és „mallarmiánus” Bölöni György hiába védte kedvencét Ady előtt. És majdhogy Victor Hugo véleményét osztják Mallarmé magyar fordítói is (Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Rónay György, Nemes Nagy Agnes, Somlyó György, Weöres Sándor és elvétve mások is Tóth Árpád után), hiszen a Becsukva könyveim a Paphosz név után szonettje (1887?) zárja a magyar horizonton is a „költemények” sorát. A Prózaversek itt 1887 előttiek, de született még egysmás az itt következő tucatnyi esztendő alatt. De az életműnek ez a „harmadik korszaka” már nehezen érthető és kiváltképp nehezen fordítható, hiába lett Mallarmé a „költők fejedelme” közfelkiáltással Verlaine halála (1896) után: lírája egy másik dimen270
