Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái XII. A márciusi per (történelmi kollázsregény)

gyarázkodás, végül anyád mentett meg: átölelt, és azt mondta, hogy tessék, végezzenek vele is ... Ez hatott. Most már hajlandók voltak hitelt adni orosz nyelvű menlevelünknek. Mire letelt „idegkímélő” betegszabadságom, újra otthon voltam Debrecen­ben, immár a helybeli 6. kerületi parancsnokság állományában, Kőváry Marcell egykori alezredes, immár frissen kinevezett vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Rólatok az első életjelt aztán — az általad idézett levélből — csak nyár derekán kaptuk. A demarkációs vonalat csak szeptemberben léphettétek át, akkor kerültetek haza. 6. — Kis András, hadtörténész: Március második felében a Dunán­túlon kibontakozott a 2. és 3. Ukrán Front támadó hadművelete. Március 26-a körül már látható volt, hogy Magyarország teljes fel­szabadítása csak napok kérdése. A (debreceni) hadosztály-parancs­nokságra ez is sürgetőleg hatott. Ahogyan Homonnay Hugó visszaemlékezésében elmondta: „Szé­kely Lászlóban is volt egy egészséges türelmetlenség, ami abból fa­kadt, hogy ha ő egy ügynek az érdekében kiállt, akkor azt teljes mértékben akarta képviselni. Ez egyéniségéből fakadt. Ö olyan tisz­ta, átlátszó ember, aki nem otthonos a cselszövésben. Nagyszerű ka­tona, aki, hogyha már odajött, szerette volna látni, hogy annak ered­ménye Van ... Ez a mi érzésünk összhangban volt az alulról jövő türelmetlen­séggel, hiszen mi is szívesen vettük volna, ha azonnal bevetnek minket... Mentünk tehát a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz.” Kérésükkel Kondratov vezérőrnagyhoz, a SzEB katonai osztá­lya vezetőjéhez fordultak: „A hadosztály vonuljon fel anyagi menet­készségének elérése előtt, mert a hiányokat gyorsabban lehet majd kiküszöbölni a hadműveleti területen a zsákmányanyagból, mint most, amikor Debrecenbe kell hátraszállítani.” Március 24-én Vörös János honvédelmi miniszter is ilyen javas­latot tett Vorosilov marsallnak, a SzEB elnökének. Várni kellett. Izgalmas, idegfeszítő napok következtek. A hadosztályparancsnok megkapta a honvédelmi miniszter áp­rilis 3-i előzetes értesítését és parancsát: a Vörös Hadsereg előnyo­mulása következtében a közeli napokban várható az egész ország felszabadítása. „Az új magyar honvédség ezt az örvendetes napot nemzeti ünnepként ünnepelje meg!” Április 4-én a debreceni lapok vezércikkekben köszöntötték a felszabadítóikat. De hiába hangzott el a sürgető szó, a hadosztályt senki sem ál­líthatta csatasorba, amíg az engedélyt ahhoz meg nem kapta. Miklós Béla miniszterelnök és Gyöngyösi János külügyminiszter április 5-én megjelentek Vorosilov marsallnál és tolmácsolták előtte a magyar nép mély háláját és köszönetét abból az alkalomból, hogy Magyarország teljesen felszabadult a német megszállás alól. Miklós Béla ez alkalomból táviratban köszöntötte Sztálint, és kérte, hogy engedélyezze a magyar hadosztályok frontra küldését. Április 7-én megérkezett a Vörös Hadsereg vezérkari főnöké­nek, Antonov hadseregtábornoknak választávirata Vorosilovhoz, a 16

Next

/
Thumbnails
Contents