Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 3. szám - Száraz György: A tábornok I. (életrajzi esszé)

Játék, igen, utólagos belemagyarázás. De a tragédia furcsa fényt, jelentőséget ad a megelőző apróságoknak is. Mint annak a cédulának, amelyik egy borítékból hullt elém ide, az asztalra. Az 1933. szeptember 27-én, katonai menetben kelt levélben ott a magyarázat: „Nádasdon a sváb kocsmában... a tor- zonborz szakállú jövendőmondó a fehér idomított patkányával, persze húzat- tam planétát, tekintve hogy kijelentette: húsz fillérért múltat, jelent és jövőt is megtudhatom. Itt küldöm egyébként, talán érdekel, hogy fordul a sorsom. Én nem tudtam kiokoskodni belőle...” Íme: „Ön nagyon is őszintén beszél oly emberek előtt, akik titokban kárára vannak. Óvakodjék ezután mindenkit bizalmával megajándékozni. Különben soha ki nem jut a kellemetlenségekből. . . Planétájából kiolvastuk, hogy szerencsés lesz. Ezután nem csak rá fog mosolyogni önre, de egyenesen meglátogatja.”

Nézem a képeket: a fiatal tiszt lóháton, gyalogosan, lövegszín előtt, vívópáston, laktanyaudvaron, atillában vagy felgyűrt ingujjal; profilból, amint tüzérségi szögtávosőbe néz, mögötte téli táj, körülötte olasz alpesi vadászok. Itt valami ünnepség, bojtos sipkás balilla-sorfal, falangisták, tányérsapkás tisztek fasiszta köszöntésre emelt karral, ő közöttük, feszes tartásban, a háttérben lö- vegek... Ráncolt homlokkal, összehúzott szájjal néz ezeken a képeken, mintha sohasem akarna nevetni. S mintha csak most tett volna jelet Pao-Csao verse mellé a kis kötetben:

•

Vitéznek

küld a korom parancsa és a Végzet, rinocerosz-kabátban, nem selyemben.

De el se kezdtem, megrogyok erőben: mi lesz velem, mi lesz, mi lesz belőlem?

De itt, ezen a kis amatőrképen nevet; civilben van, kalapban, szürke téli- kabátban. Cigaretta az egyik kezében, -a másikkal a gellérthegyi lányt öleli, aki most fekete szilbundát visel, fején hetykén félrevágott kis tokkalap. Mögöttük felismerhető a Lukácsfürdő épülete, a behavazott parkban fehér nyírfatörzsek. A kép hátulján írás: Esküvő, 1940. február... Itt egy másik, -ez nyári felvétel, talán a Dunánál; hunyorogva néz a túlsó part felé, úszónadrágban, mellette a nő, törékeny, shortban, fehér ingben, a haja babos kendővel hátrakötve. 1942 .. .

Az egyik dossziéban ott a feljegyzés az egykori gellérthegyi lánnyal volt beszélgetésemről: „Szégyelltem magam, hogy azután életben tudtam maradni. Mi egy életre kötöttünk szövetséget. Aztán megmagyaráztam magamnak, hogy anyám van, gyerekem... De mindig tudtam, akkor is, később is, hogy ez csak az életösztön, ami fogódzót keres ...”

S most itt e„ az ijesztő kis könyv, benne a ceruzajel Yüan-Csen verse mellett:

Itt üldögélek és gyászollak téged, édes. Számlálgatom, mikor leszek már hetven éves. Jobb embereknek sem adott fiút az ég, és jobb költőket is ért ily nagy veszteség.

De én halál után sem látlak, hitvesem, mert nem hiszek ebben, és nem hittél te sem. Csak éjjelente, hogy rád gondolok, látom a porban fáradt homlokod.

198