Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VIII. "Kelet népe"

nek, értelemnek, jóakaratnak, hogy szűkkeblűséget mint elbizafcodást egyaránt kerülve, vak előszeretet, vak előgyűlölség nélkül, higgadt kebellel s ama mérséklettel és Hiedelemmel, melly a jó szándék és igazság bélyege, megvitassák és előkészítsék a napnak nagy kérdéseit, mikben e honnak jövendője rejtezik.” — A második cikk: Pénz szűke. S ebben pontosan a Hitel szelleme, tételei alapján fejtegeti, hogy miért nincs nálunk pénzforgás s miképpen lehetne. És nemcsak érvei egyeznek meg Széchenyiével, hanem támogatja a Duna-Tisza csatorna tervét, a Buda-Fiume vasutat és a többit, miközben módját ejti, hogy a hatalomnak kijáró bókokat is lerója. — A harmadik cikk: Nyelvünk ügye. S itt kifejezi a tudatot, mely a sörök írásakor már a közé, hogy tudniillik, minden nemzet legfőbb belső kapcsa a nyelv. Van persze egy másik szó is, „melly a szakadást a nemzetben gyökeresen megszüntethetné”, ezt azonban nem írhatja le, találja ki az olvasó! — A negyedik cikk: Nemzeti színházunk jövendője, aholis a már működő pesti magyar színház belső bajaival foglalkozik. — Az ötödik cikk: Betyárkodás. „E napokban Pest utzái, aljasabb tánctermei, csapszókei és kávéházi waterfordszerű betyárkodásoknak voltak ismét tanúi — ollyneműeknek, minők hajdan fővárosunkban igenis napirenden valának, s külföldiék és (a mi még sokkal sajnálatosb) idegen ajkú polgártársaink félszeg ítéletében a „imagyarizmust’' hetyike, műveletlen aristoeratai „betyarizmussal” hasonérteliművé aljasítötták.” Pedig most a nemzet a lassú, nagyon lassú átalakulás állapotában van, a fiatalok inkább abban segítenének s ne betyárkodnának. — A hatodik cikk: Békés-Csaba m. város. (Pálinkamirigy.) Tudniillik, akkor lett mezőváros Békéscsaba — de a helységről majdnem csak a cím szól, mert a szerző már a második mondatában úgy véli, hogy a kapott vásárszabadalom ott is a csapszékjogot, s ezzel az iszákosságot fogja növelni. Ez ellen szeretne ő kereszteshadjáratot indítani, mert az ivás tönkreteszi a népet. Tudjuk azonban, hogy milyen nehéz „a népmámor ellen (legyen mákony vagy pálinkamámor) háborút indítani”, ezért hát az ivás fő okozóit, a kocsmárosokat és a pálinkafőzőket kellene megrendszabályozni. — A hetedik cikk: Szelíd tortúra. Hazánkban a boszorkányégetést még bölcs Kálmán királyunk megtiltotta. De azért későbben is égettünk még boszorkányt. A kínvallatásra törvény soha nem volt, az 1790/91-es diétának mégis el kellett tiltania. Ám „a tortúra él és uralkodik csaknem mindenütt az egész honban”. Nem vascsizimával meg nyújtópaddal, de bottal, korbáccsal gyakorolják minden megyében az „ütleg virtuózok”... S ezt ecseteli végig az írásban, megrázó képekkel, vádló szavakkal, sőt a következő, nyolcadik vezércikkben is (Nyilvánosság), amelyikben a témát még kiterjeszti: „Hát a vérhatalmat gyakorló úriszékekről mit szóljunk? Hideg fut végig kereszt-csontunkon. Mi hallgatunk. A név mindent megmond.” — Ez a leghatásosabb fogás. Mert egymásra áradó képéinek, hasonlatainak, példálózásainak végére szögezve az olvasóban az az összbenyomás alakul ki, hogy a korabeli Magyarországon, annak minden megyéjében, uradalmában a népet szünet nélkül botozzák, nyákazzák.

A nyolcadik cikk 1841. január 27-én jelent meg. Két nappal később Széchenyi ezt írja naplójába: „Etötvös József Balogh Pállal, Kossuthtal Hasznos ismereteket terjesztő egyesületet szervez. Batthyány bajost meghívják, — engem nem. Atvillan rajtam az eszme, hogy szegüljek szembe Kossuthtal.” — A két szót ő húzta alá, s ezzel kitűnő bizonyítékot adott nekünk arra, hogy miként kezdett bele bármibe is: ösztönös megérzés, felismerés után, érzelmi töltéssel, de mindig eszmei alapon, azaz, sohasem a vállalt ügytől idegen témában... Igen, ez rendben van, csakhogy: mikor éis miért villan át rajta a megérzés? Mikor megtudja, hogy Batthyányt meghívták a Hasznos ismereteket terjesztő egyesületbe (később Iparegyesület néven fejt ki nagyon fontos tevékenységet), őt pedig nem. Szó sincs tehát a Pesti Hírlap vezércikkeiről, mint ahogy — láttuk a naplóbejegyzésig megjelent nyolc írást — alig is lehetne, hiszen Kossuth a megyékben és Pesten napirenden lévő reformmunkálatokat tárgyalja, majdnem pontos hűséggel a Deák által megfogalmazott taktikához. Sokkal közelebb kerülünk hát a valósághoz, ha azt mondjuk, hogy az egyéni sértettség, sőt az oroszlánkörmeit mutogató másik zseni iránti féltékenység lobbantotta föl István grófban az eszmét.

Igen, a két férfi ekkor már régen és élénken utálja egymást — és ezt az ellen158