Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? (paródiák) III.

köplek a kádba, dörzsöllek, gyűrlek míg tiszta űr lesz!

— Mi a vers címe? — kérdezte a főszerkesztő, mert Kiskés Cső nem adott.

— Ja. „A kozmiszexológia alapjai hajnali fél hatkor”.

— Az nem jó. Ne felejtse el, üzemi lap vagyunk. A szépirodalmi lapok ugrálhatnak, mint valami pünkösdi bolhák, de nekünk józan miérteket kell tartanunk, erre kér a közsértődékenység patikamérlege.

— Hát akkor mi legyen? — kérdezte Kiskés Cső, mert tudta ő ravaszul, részessé, érdekeltté kell tenni a főszerkesztőt a közlésben: amennyiben tehát hagyja, hogy amaz segítsen, a főszerkesztő máris a magáénak érzi a verset.

És Kiskés Cső nem bánta meg.

— Ide figyeljen. Egy apró újítás: a versben van valami gyomorka varogtatóan vulgáris, valami émelyítően érzéki, bárha közérthetőségét tagadni nem lehet, s hangzása is volna. De ez elviszi képzettársításainkat az olcsó szex, sőt pornó irányába.

— Hát ne vigye el? — adta a meglepettet Kiskés Cső.

— Vigye, hogy a fene egye meg, csak vigye. De akkor — bökött a levegőbe a főnök — jöjjön a nagy fordulat érve: a meglepetés!

— Hogyan?

— A vers alá írjuk a címet s a szerző nevét is. Mégpedig fordítva és zárójelbe, mint a találóskérdések megfejtését szokás.

— És mi legyen az új címe?

— „Az ember előveszi a fogkrémtubust, pasztát nyom a fogkefére, habzó szájjal fogat mos, hogy frissen induljon munkába hajnali hétkor.” Nos, mit szól?

Kiskés Csőnek be kellett látnia, hogy valóban olyan szimultán szöveget írt, amelyhez legalább két cím is írható. Felfedezte téhát az ősi szimultánt és egy olyan tulajdonságát, hogy ugyanazt az árut két, sőt három üzletben más néven is árulhatja. Verse eredeti címén jelen meg a Szex-Tett című regényújságban, míg a Dolgos hétköznapok című megyei antológiában a főszerkesztő által javasolt címmel. Valójában más vers volt, hisz a cím új megvilágításba helyezte a lírai cselekményt. Sok ilyet írt még Kiskés Cső.

Kívül szőrös, belül rücskös: ez a te kedvenced, öcskös!

Ez a vers megjelent egyszer a már említett Szex-Tettben. Másodszor pedig a Gyümölcsoltó Boldog Asszony Antológia versei között „Őszibarack és barackmag” címen.

Édes, új stílusra talált téhát Kiskés Cső, mely igen közkedveltté tette ifjúi körökben. Am a főszerkesztő, sajnos, maradt, s előbb ő kezdte unni a verseket, azután mások is. S mivel teltek, múltak az évek, s új szerkesztő csak nem jött, Kiskés Cső sem tudta stílusát megújítani. Mert ő ehhez valahogy hozzá volt szokva. Hogy megmondják neki a címet. Ebben hasonlított a virágüzleti kifutófiúkra, szegény.

És kezdődik újra a régi korszak.

Az önköltség. A ráfizetés. Minden.

A betű kizsákmányolása, amely nagyban folyik.

S mindaddig tart, amíg csak a ráfordítás reciprok valőrje meg nem térül gasztronómiai redundanciában. Strukturaliter.

147