Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? (paródiák) III.
nyer, nincs zsír. Es nincs keze. Hát éhezik. Ám az ontológiai eszperantó szemében már a geometriai távlatok, a sakktábla kockáinak végtelen, termő, zöld, foldszagú gazdagsága. (Végre megjelenik rohanó lován, vállán kétlövetű lasszóval Mister Snitt. Vadnyugat, belelovagol Vadkeletbe. Ezt azonban már Vadkeleti Márton álnéven forgatják ők ketten.) SZÁRAZ GYÖRGY A kecskekörmök nyomában* A „kecskeköröm” persze macskakörmök között. Így kéri a helyes írás körültekintése. Kecskeköröm, kecskeköröm, de vajon miért a juhász tapintatát kérjük számon a király iránt, amikor épp ilyen joggal (vagy talán sőt) a király tapintátát is számonkérhetnénk a juhász iránt? Hogy a juhász hazudik? („Nines pénzem.”) Mit tehetne szegény, amikor a király összekuporgatott tőkéjére pályázik. Kereszteshadjáratra kell az a pénz? Honnan tudhatná? S ha igen, tulajdonképpen mi köze ennek a juhásznak a keresztesháborúhoz. II .András (vagy Endre) bizony igencsak furcsa logikával jár el: ő talpig hermelinpalástban két bundát akar lenyúzni egyetlen juhászról, holott neki annyi a hermelinje, mint a pelyva, a juhásznak pedig, mégha módos is, csak kettő van: egy ünneplő és egy viselő. Bezzeg nem minden magyar király volt ilyen! Mátyás királyunk nemhogy alattvalójának pénzbeli javaira pályáznék, de még a kutyákat is megveszi! — igaz csak egyszer — az egyiktől. De már a második kapzsinak jól odalobbant: Egyszer volt Budán kutyavásár! És igaza van. A történelmet nem lehet mondákkal mérni. Sem viccekkel. A történelem pártján állva azok mellé kell állnunk, akikkel nem mérhetünk, mert maguk is megmérhetetleneü. Legalábbis a szenvedésük az. A rossz király ellenében a jó juhász mellé. Pedig jogosnak tűnhet a kérdés: lehet itt igazságot tenni? Hiszen itt is bunda, ott is bunda, kifordítom, befordítom — ugyanaz. Itt is szükség, ott is. És mégis: mégse. Mennyi átok és mi lett belőle? Könnytócsa a Dunántúlon. Balatonnak hívják. Kell ez? Ennyi áldozattal? Suttyókoromban Szlovákiából arrafelé jövet magam is sírtam a Balaton partján. Hogy ettől nagyobb lett a tó? Nem tudom. De azt igen, hogy amikor a hatalmas király pénzt kért a gazdag (gazdag?) juhásztól, ez mit válaszolt: — * E mű részt vett az Asztalfiók-pályázaton is. Első díjat nyert. 141