Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Simonffy András: Kompország katonái XIII. M) A szalámi első karikái (történelmi kollázsregény)
gyászünnepélyt. Kőváry Marcell beszédét én írtam meg. A szovjet városparancs- nokság képviselőinek fenntartottuk a díszpáholyt. De valamiért nem jöttek el. * MEGHÍVÓ A debreceni 6. honvéd kerületi parancsnokság a magyar nemzeti ellenállási mozgalom katona vértanúinak, Kiss János altábornagy és társainak emlékére, f. hó 8-án délelőtt 11 órai kezdettél a Csokonai Színházban g у á s z ü n n e p é 1 у t rendez, melyre Címet tisztelettel meghívja. MŰSOR: 1. Himnusz. Játssza a 6. kér. pság zenekara. 2. Ady: A tűz márciusa. Szávaija: Bálint Gábor, a Csokonai Színház tagja. 3. Ünnepi beszéd. Tartja: Kőváry Marcell vezérőrnagy, kerületi parancsnok. 4. Jelenet Katona Bánk Bán c. tragédiájából. Előadják: Thúróczi Gyula és Szabó Samu, a Csokonai Színház tagjai. 5. Szózat. Játssza a 6. kér. pság. zenekara. * Ünnepi beszéd Kedves Honvéd és Szovjet Bajtársak! Mélyen Tisztelt Gyászoló Közönség! Ma egy éve, 1944. december 8-án egy, magát magyarnak valló vésztörvényszék, a hírhedt budapesti, Margit körúti fogház épületének statáriális tárgyaláson hazaárulás bűnével vádolva kötél általi halálra ítélt három magyar honvéd tisztet: Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő Vezérkari ezredest és Tartsay Vilmos vezérkari századost. A vésztörvényszék az elítélteket még arra sem tartotta méltónak, hogy kegyelemre terjessze fel őket, s így az ítéletet két órával annak kihirdetése után a Margit-körúti fogház udvarán Végre is hajtották. Ma, egy évvel e kivégzések után mi, a felszabadult ország felszabadult fiai és elsősorban a Margit körúti mártírokra tisztelettel és örök hálával feltekintő, szellemében megújhodott demokratikus honvédség, ezéknek a hősöknek emlékét megünnepelni, tragédiájukat s vele az ország tragédiáját meggyászolni jöttünk egybe. Hogy tábornokok, magasrangú tisztek idegen érdekek szolgálatában álló vésztörvényszék ítélete alapján bitáfán fejezik be életüket, nem új dolog a magyar történelemben. Mindez már előfordult egyszer: 1849. október 6-án. 1849. október 6. és 1944. december 8. között a megdöbbentő hasonlatosságok nemcsak külsőségekre szorítkoznak. Az ügy, amelyért az aradi tizenháromnak meg kellett halnia, és amelyért 95 év múlva a budai háromnak is meg kellett halnia egyformán: a magyar szabadság ügye. A magyar szabadságé, amelyet 1849-ben és 1944-ben is a nemzeti függetlenség leigázására törő, formailag talán változó, de végső célkitűzéseiben azonos német imperializmussal szemben kellett megvédenünk. Ez a német imperializmus 1849-ben az abszolutisztikus hatalomra törő osztrák császár személyében jelentkezett, 1944-ben pedig a vérgőzös má112
