Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 12. szám - A NÉPMŰVÉSZET MA - Lengyel András: Hevesy Iván és Moholy-Nagy László (tanulmány)

mon 15—20 perces előadást is tartott „A mozidrámáról”. Előadása tartalmát nem ismerjük, csak némi neofita túlzásáról tudunk, így arról, hogy szerinte „a magát kiélt, haldokló színpadi drámának a mozidráma lesz az utóda és örököse”. (Hevesy Iván: Adalékok a magyar film történetéhez. Bp., 1975. 14. 1.) Ezt az előadást azonban — s ez bizonyos — Moholy-Nagy László is meghallgatta s megdicsérte. (He- vesey, i. m. 14. 1.) Bár érdemi vita az előadott tárgyról nem alakult ki, nyilván véleménye is volt róla. A vizualitás iránti fogékonyságát ismerve föltételezhetjük, nemcsak udvariasságból ment el az előadásra, s valóban érdekelte az új technikában, a filmben rejlő esztétikum. Hevesy egyébként ekkoriban Zsolt Bélával, Mittay (Begyáts) Lászlóval, Komlós Aladásrral (s másokkal) barátkozott; valószínű, hogy őket Moholy-Nagy is ismerte, sőt egyiket-másikat barátjának is tekintette. Később, már emigrációjában, mindenesetre felőlük is érdeklődött — aligha véletlen, hogy éppen Hevesytől.

Moholy-Nagy s e baráti kör kapcsolatát annál inkább is föltételezhetjük, mert 1917 őszén — a harctérről hazakerülve — Moholy-Nagyot Hevesy és barátai között találjuk. 1917.-november 17-én kollektív levelezőlapon üdvözölték Babits Mihályt; e lapot Mittay László, Zsolt Béla, Garami Árpád, Szitáry Zelma, Gaál Gábor, Hevesy Iván és Moholy-Nagy László írta alá. (A levelezőlap szövegét közölte: Gál István; Korunk, 1977. 10:1537. 1.) Hevesy ekkor — Bach Artur, Baranyay József, Garami Árpád és Zsolt Béla támogatásával — folyóiratot is indított, Jelenkor címen. E lap, melynek Moholy-Nagy is rendszeresen dolgozott, Hevesy s baráti köre szócsöve, irodalmi próbálkozásaik fóruma volt, s egyaránt mutatta a fiatal írók útkeresésének szokásos tüneteit, az útkeresés bizonytalanságaival, túlhajtásaival, meg az egész „poszt-nyugatos” magyar irodalom útkeresését, avantgarde-felé való tapogatózásait. Irányzati-tájékozódási szempontból felemás, sőt kimondottan eklektikus lap volt ez; amennyire „modernista” volt, annyira áthatotta még a Nyugat körének ízlése is. Több szempontból mégis reprezentatív lapocska volt a Jelenkor. Több, később jelentőségre jutó fatal (Hevesy, Gaál Gábor, Moholy-Nagy) itt kezdte tulajdonképpeni pályáját, s több valódi nagyság (Babits, Balázs Bála, Lukács, Tóth Árpád) támogatta őket jelenlétükkel, írásaikkal. Akik pedig, mint pl. Mittay László, soha semmilyen területen nem lettek igazán jelentős alkotók, azok is sűrítve képviselték az egész lapra jellemző eklektikát — több mindenben előlegezve ezzel a huszas évekbeli magyarországi avantgarde-ot, ezt a nyugat-európaihoz képest satnya s felemás, de itthon mégiscsak „előretolt” irányt.

Sajnos, Moholy-Nagy 1917 őszétől 1919 végéig terjedő életszakasza, így Hevesy- hez való viszonya is meglehetősen tisztázatlan. Valójában még azt sem tudjuk pontosan, ez időben mikor hol tartózkodott, mikor volt Budapesten, Székesfehérváron, a harctéren, ill. Szegeden. Eszmei-művészi fejlődéséről is csak a Jelenkorban közölt, nem különösebben nagy esztétikai értékű versei, novellája és kritikái vallanak. Ezekből saját arcát, a Jelenkor többi szerzőjétől megkülönböztető karakterjegyeit roppant nehéz kielemezni. Egészében Hevesy-„tanítványnak” tetszik, különösebben szembeötlő egyéni vonások nélkül. Hevesy ekkori „felejthetetlen” hatását egy évekkel későbbi (1921. május 26-án kelt), Hevesybez írott levelében1 maga is elismerte, mondván: „egy kukkot sem mondott vagy gondolt” ekkor Hevesy „befolyása” nélkül. Mégis, nagy kérdés, mivel lehet magyarázni Hevesy befolyását? Ha jól meggondoljuk (s nem Moholy-Nagy későbbi kvalitásait vetítjük vissza ekkorra), persze a magyarázat két, nagyon is természetes tényezőben föllelhető. A magyarázat egyik fele kétségtelenül Moholy-Nagy új helyzete, a másik, Hevesy Iván egyénisége. Amikor ugyanis egyetemi hallgatóként Moholy-Nagy Budapestre került, gyökeresen új körülmények közé került. Nemcsak s főleg nem a minden új helyzetben fölmerülő alkalmazkodási-beilleszkedési problémákra kell itt gondolnunk. Fontosabb, hogy Moholy-Nagy egy lassú érverésű, nyugodt tempójú alföldi városból került föl a fővárosba, akkor, amikor az már koncentráltan jelenítette meg a magyarországi kapitalizmust, annak minden, egyre érzékelhetőbbé váló ellentmondásával. Szegeden a közérzületet is kifejező irodalom karakterét ekkor még, jellemző módon, egy Palotás Fausztin — Cserzy Mihály-típusú kis-népiesség adta meg — olyannyira, hogy

1099