Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - A NÉPMŰVÉSZET MA - Andrásfalvy Bertalan: Néprajz és tárgyalkotás
ANDRÄSFALVY BERTALAN Néprajz és tárgy alkotás Minden alkotás, teremtés a hagyomány követése és az újat-teremtés igényének kettős ellentmondásából születik meg. Az alkotásra a példát, a buzdítást — a belső és külső szükségleteken kívül — a már létrehozott alkotások adják, a megszülető új pedig ákarva-akaratlanul elválaszthatatlan kapcsolódik e mintákhoz, e példákhoz, még akkor is, ha éppen tagadásukra, elvetésükre jött létre. Így lesz minden alkotás annak a kornak jellemzőije, ismertetője, képe, melyben született. A tárgy a kor igaz tanúja, meghamisítathatatlanul, feltétel nélkül. A tárgyak, melyek körülvesznek, elválaszthatatlanul részei emberségünknek, emberségünk pedig mindig helyihez és időhöz kötött, mint maga a tárgy is. A tárgyi környezet az egyéniség része is — mintegy kisugárzásának, tevékenységének eredménye. Az ember egyéniségét pedig a körülötte kialakult tárgyi világ is alakítja, formálja. Az első kérdés ez: szüksége van-e az embernek saját, egyéniségéhez igazított tárgyi környezetre? Ha erre a lélektan nem tudna egyenes választ adni, az ellenpéldák bizonyítanak. A börtön-büntetés, a láger — mely biztosítja az oda bezárt ember létét, fedelet ad feje fölé, ellátja szükséges élelemmel, — mégis büntetés, mert a szabadság elvétele éppen azt jelenti, hogy az egyéni környezet megteremtésétől van megfosztva. Uniformisba bújtatja, puszta cellába dugja, meghatározza szinte tárgy-nélküli környezetét, melyben egyénisége kifejezését lehetetlenné teszi. A büntetés az emberi és a tárgyi kapcsolatok eltörlése. A kapitalista nagyüzemi termelés már a múlt század elején létrehozta a börtönhöz hasonló lakás- és életkörülményeket a fejlett ipari államokban a munkásság részére. A parasztság életmódjával szorosabb kapcsolatban volt a természettel, és még ha szegényebben is élt az ipari munkásságnál, tárgyi környezetét szabadabban alakíthatta ki magának sokáig. Az uniformizált munkás- és bányász-lakások, a modern lakótelepek azóta a világ minden részén feltűntek és elterjedtek. Országonként különböző mértékben és módon védekeznek az emberek az elnyomorító, elszürkülő tömeg-lakások és körülmények ellen. A néhány öles kiskertek sűrű hálózata a nagyvárosok körül, a szervezett turizmus és üdülés, a munkás önképzőkörök és hobbyk, háziállat-tartás az akváriumtól, a papagájtól az ölebig, s a kádban tartott krokodilusig mind kísérletek az egyformaság feloldására, az egyéniség áttörésére a körülmények hatalmán. Ezek a kikapcsolódásnak nevezett igényt jól-rosszul kielégítik, de a tárgyi környezetet alig változtatják meg. A ruházat, bútorzat és edényzet abból a néhány variációból állhat csak, amit a tömegtermelésben olcsón elő lehet állítani, amit az áruházak kínálnak. Ebből válogathat a modem ember egyénisége szerint. A második kérdés az, hogy vajon az emberség lényegéhez tartozik-e az, az ember elemi igénye-e az, hogy környezetét saját elgondolása szerint és saját 1087
