Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - "Költészet és valóság" Vas Istvánnal "Párbeszéd két ismeretlen között" című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
Német vezényszavakra... Guyon Richard, amikor az osztrák tűzre, amelyik fogadta őket, a legénység elkezdett fejetlenül hátrálni, akkor Guyon Richard rájuk ordított tört német- magyarból kevert nyelven „vorwürtz dupla lénung, rückwärts kartács schies- sen.” Akkor mélyen belémivódott, körülbelül 21—22 éves lehettem, amikor olvastam ezt, ez az egyik leghősiesebb cselekedete a történelmünknek ez ilyen internacionális hőstett volt. Azért is ilyen jelképes, mert ilyen nemzetközi volt, mint ahogy az egész forradalmunk is nemzetközi volt. De a vers jelentése az, hogy úgy haljunk meg, hogy foglaljuk el a halált, mint Branyiszkót, mint aki ott marad, és ne érjük meg Világost, azt, amikor le kell tenni a fegyvert. Tehát tulajdonképpen a halál is az élet része. Ha már szembe kell néznünk vele? Hát tudj isten, ezt még nem döntöttem el, magamban sem. Ameddig meg nem haltunk, addig biztosan az élet része. Már nem tudom, ki írta, hogy ahol a halál van, ott már mi nem vagyunk, és ameddig mi ott vagyunk, addig nincsen halál. De hát mondom, az, hogy foglaljuk el ezt az egyéni halálunkat, amelyik ne kollektív baleset legyen, amelyikbe mi is beleestünk, hanem mindenesetre életünk egyik legnagyobb ténye és legjelentősebb ténye, hogy meg fogunk halni, és hát valahogy e szerint kellene élni, és ezt így, vagy úgy tudomásul venni. Mindenki mást csinál ebből a tudatból — hát ez éppen arról szól, hogy mindenki foglalja el a maga Branyiszkóját. Es tulajdonképpen ebből a gondolatból született a bevezetőben idézett virág-csokor, hogy így mondjam a Párbeszéd is? Igen, igen. Csak az valamivel előtte volt. És az egy derűsebb vers. De ugyanaz a gondolat. Voltaképpen, ha így veszem, akkor ettől az időtől fogva, tehát körülbelül 56— 57-től fogva az én majdnem minden versem e körül a gondolat körül.,. Az ötven felé című vers idejétől? Az ötven felétől, igen. Ott vettem ezt tudomásul, hogy ahogy régen mondtuk: nichts zu machen. Meg kell halni. Valahogy sose adtam föl azt a gondolatot, reményt, hogy ilyen vagy olyan módon — ennek aztán sokféle variációja van verseimben is, a gondolataimban is, életemben is —, hogy valamilyen módon értelmet tudunk adni a halálunknak. 1061
