Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - "Költészet és valóság" Vas Istvánnal "Párbeszéd két ismeretlen között" című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
S ha a földi szín és értelem Lim-lom Isten szeméhen: Lélek ne legyek személytelen — Legyek inkább féreg a mélyben! A másik meg egyenes folytatása ennek a versnek, a címe: Az érti öt... Nem érted öt. Krisztus nem a Vezér, ki Híveinek lemondást prédikál. Az érti jobban öt, aki megérti, Hogy király volt, szegényen is király. Ö Márta mellett Magdolnát dicséri S minden új szívnek új utat kínál, És el lehet úttálan úton érni, S nem hiszi Tamás és üldözi Pál. Kiki olyan mennyet kap, amilyet Képzelni tud magának. A tied Személytelen lesz, tág és oszthatatlan. De én a végső titkot mostani Értelmemmel fogom megérteni S azt élem végig, amit abbahagytam. Rólad írva én is idéztem ezeket a verseket, de egészen más összefüggésben. Ügy éreztem akkor, hogy egyfajta aszkétikus bezárkózással szemben az emberi teljesség nevében tiltakozol. Nem értetted félre, mert hát aztán ez is lett belőle. De én azért ezt a szektás bezárkózást nem szólítom meg, hogy is mondjam, egyenesen második személyben, mert nem voltam vele soha olyan közvetlen kapcsolatban. Ehhez Weöres Sándornak kell lenni, hogy valakivel így, ilyen módon vitatkozzam. Hát igen, aztán az lett belőle persze, mert mégiscsak 45-lben írtam, és mégiscsak mindazzal körülöttem, ami 45-ben volt és fenyegetett. Persze. Persze, nem értetted félre, az is benne van. Na most hadd kérdezzem meg, hogy amikor ezt a verset írtad, a Párbeszédet, akkor konkrétan is felvillantak ezek a versek? Az én verseim? Igen. Nem, arra nem gondoltam. De Weöres Sándor konkrétan is fölvillant, és az ő versei, és az ő szavai, amik énrám nagyon nagy hatást tettek valaha, ma is élnek bennem tovább, még ha ellenkezést is váltottak ki belőlem mindig, de hát az ő szuggesztív megnyilatkozása folytán, meg mert annyira szöges ellentéte volt annak, amit én éreztem és gondoltam, hát nagy hatást tettek rám. Ennek a hatásnak a tudatában is voltam részint, amikor ezt a verset írtam, és hát ez a másik hang, az ismeretlen, ez egy kicsit valamilyen halálszellemmé 1057
