Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Cselényi László: Jelen és történelem (mítosz)
amikor először gyalog hajón szék éren von atom vöröseltolódás ez is Gamow-modell Doppler-öböl hány ország mennyi kút gyalog buszon ezer tíz százezer kilométer-sebek nyalok összeadva tört én elem 1.2.3 harmadiknak elindult egy kopasz infra-sivatag darázs-gyönyör korahalál koraszülött elzüllött zugárusok apacsok utcalányok foton-kerubok combja vesszején világnegyede ga va? ga va! amikor először lépte át e vermet százezer sztriptíz la dolce vita 1.2.2 most vette észre vad-sötét végighömpölyög fél fakó ő szintén arra pont olyan emlékszik öntudat szabad éhes volt fázott sűrű fütty kúsztak végig fél elme test mikor az anyja negyvenöt sejtette hogy nem csont falak 1.2.1 menetelni az ecetfák hiányán mindhiába kis értette meg oldódik a görcs nyomása nem nő a lehetetlent doktor hiába nincs remény menekülni e körből nagyon tántorognak a be tűim szkizofrénia-lék elme-fagy meirt tele vagyok gyógyszere tettel 1.1.4 dombok hegyek amerre nász szigorú bajszú most soha szikár inakat meszelő remény-csontú szikkadt farú kilenc tabu ráköpve rács világfutó kivéve tán úgy szunnyad egy comb te tején akár varjúfészkek a fán 1.1.3 napról napra méregzöld kifekszik kilépni a sorból csönd-ezüst tekint az ölébe szemek hanyattfekszik erről a testről erről a házról erről a világról egyazon örömben topolyafák násza szóló tapasztalat és az is marad szeretsz-e szerette gólyahír fölötte mert A KEZDET AZ EGÉSZNEK TÖBB MINT A FELE 1.1.2 most jövök újra kezdet és emlékezet lekaszábolt a föld színéről eltörölt soha nem volt még úgy-dhogy szememben még a föld a zöld az út pora az ég sara egyet azonban biztosan se jelen se tört élni kell 1.1.1 aki másnak vermet ás kétség vitatkozás koromősz diófa koronáját vedli odafigyel mintha nem tudná elviselni csillagtalan ágyú illatok kohója nem léphetsz kétszer egyazon folyóba a hideg melegszik a meleg kihűl a nedves megszárad a száraz nedves lesz 1.2.4 Előttünk egy pici öregasszony. — Hogy érezte magát az idegenben? — Hát ahogy az egér az egérfogóban. Gondolja el: úgy hagytam ott mindent, ahogy a Duna ránkszakadt. Az uram Osztraván, fiam a gyárban, lányom az iskolában. Két hétig semmit nem hallottam felőlük. Azután jött a falunkból egy ember az asszonyához. Hát az meg így kezdi: „Mari néni, hallja, nincsen már ott falu. Egyenlővé vált a föld színével. Víz alatt a maga háza is”. 1.2 1.1 Végig a töltésen, amíg a szem ellát, ember hátán ember. Hazafelé mennek. Teherautókon szállították el őket, a hazafelé vivő utat megteszik gyalog is. Csak minél előbb odahaza legyenek már. Van, akinek semmije nem maradt az egy szál ruháján kívül, van akinek mindene odaveszett. Van, akinek jobb sora lenne idegenben. De csak mennek, végig a töltésen, föltartóztathatatlanul. JEGYZET: A mítoszban fölhasznált idézetek a Genezisből, a Gilga- mes-eposzból, valamint Hérakleitosz, Arisztotelész, Bornemisza Péter, Spinoza, Hegel, Kierkegaard, Husserl, Joyce és József Attila műveiből valók.
