Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Egy népmonda feldolgozása - Paródiák II.
rostojásfesték is. Hasonlóképp áruba bocsátottam a spanyolgallért is. Ezt is a milliomostól kaptam: azt hitte, mi magyarok nem tudjuk, mi az. Na szóval ez a Kurta II. Tivadar, mert civilben még így hívták, felcser lett ugyanabban a kórházban, ahova én a történelem vaskényszeréből kerültem. Ugyanis ángyom bábaasszony volt, de még füvesasszony is a javából. Híres angyalosináló, aki bizony igencsak harcolt az ellen, hogy a burzsoá-föl- desúri rendszer új munkaerőhöz jusson, de ágyútöltelókhez se, így már magzat-korában elejét vette a kizsákmányolásnak, csírájában fojtva el az imperialista hódítóháborúkat. Ezért véste jól eszembe: Kaparj kurta, neked is jut. (Termetes asszony volt, hozzá képest én afféle kurta suttyócska.) Így esett, hogy egyik nap vemhes lett a Vilma (az egyik szomszédlány). Afféle lányanya. Megesett a szívem rajta: hisz tudtam én milyen idők várnak ezekre a szegény leányanyákra, akkor még nem volt szocialista humanizmus, hanem lenézték őket, csúfolták, hátat fordított nekik a gőgös úri nép. A szegénynépek meg mit tehettek: követniük kellett az urak erkölcsi gusztusát. — No Vilma, nem tűröm én, hogy világ csúfja légy, megkaparlak én egykettőre — így hát rajta kamatoztattam először, mindazt, amit ángyomtól eltanultam. Meg is indítottam egy kis népi küretet — szalagon. Már a kétszázadik esetnél tartottam, amikor az egyik lányt bevitték a kórházba. A főorvos megtudta, mi történt. Behivatott. Erre én azt mondtam neki: kérdezze meg azt a kétszázhárom nőt is, akit eddig sikeresen kezeltem. A főorvosihoz el is küldtem az asszonyokat. Erre a doktor újra behívatott. — No, ezt megúszta. Szerencséjére az asszony életben maradt. Hanem többet ilyen ne csináljon. Legfönnebb — orvosi felügyelet mellett. Nincs kedve bejönni hozzánk? Hát így történt, hogy nőgyógyász lett belőlem a Szülészeten. 46-ot vagy 47-et írtak akkor. A főorvos még meg is magyarázta döntését. — Nézze fiam, manapság oly kevés az orvos, ki fogságban,, ki elmenekült. Aki meg van, politikailag megbízhatatlan. Felveszem felcsernek, de valójában nőgyógyász lesz, azt a fizetést is kapja. Kurta II. Tivadar akkoriban hullaházi segéderőként dolgozott, de én azért nem néztem le, barátomul fogadtam. A falumbeli az falumbeli, nem ismertük mi akkor még a nagy flanoot, rangot, rongyrázást. Akár ő jött a küret-ágy mellé, akár én toppantam be a hullaházba — mindig felismertük egymást, köszöntünk szépen, megveregettük egymás hátát, ahogy földiekhez illik. Kurta II. Tivadar akkoriban igen sokat részegeskedett. Ö azzal mentegetőzött, hogy a hullaház „légköre” az oka, ettől van benne egy-két „légkör”. De én jól tudtam, hogy ez még mindig a tiltott pálinkafőzde atavisztikumára vezethető vissza. Meg akartam menteni Kurta II.—t. Bevettem a Nőgyógyász SE futballcsapatába centercsatámak. Az egész egy tréfával kezdődött, napi évődéssel. Hallgattuk a rádiót (küret és hullaboncolás közben) Szepesi közvetítését. Szinte ordította: — Rúgd be, rúgd be! S valahányszor Szepesi azt kiabálta, hogy „rúgd be, rúgd be” Kurta II. mindig nagyot húzott a lapos pálinkásüvegből. (Szatmári szilva volt benne.) Egyszer megelégeltem s rászóltam: — Te süket vagy? — Miért? — Mert Szepesi azt kiáltja, hogy „rúgd be, rúgd be” és nem azt, hogy „rúgj be, rúgj be”! дз
