Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Cselényi László: Jelen és történelem (mítosz)
4.3.1 olvadt kereszt hült roncs heréit ladik holt szag látvány-gerinc papolhat már nekik sehol járom-fagyai idült szobor munkálkodó esszencia korom-hegyek váza kiélt szem-éden kolduló ladik szivárványon viszi hová 4.3.2 nemcsak nézői velejátszói v agyunk a természet színpadának összefüggéseiben viszonylag a szó eredeti ért elmében járjuk a hatalmas förgeteg a célból hogy tárgyamhoz jussak és a győztesen előre nyo múló különösen most hogy egye sültek 4.3.3 ő meg bukd ácsolt remete előre f ujja nóta-szél mostoha-szép öl betemet egzisztencia-szélirány megissza Szókratész-pohár nekifeszül a szél tova ta szítja dőre Szókrat ész bizonyság-Arisztotel ész 4.3.4 egy világnagy tojásból szín-ette hát igazán én vagyok az a SZÉP AZ AMI ÖNMAGÁBAN B ÍRJA rendetlen hálószoba ahol diszkrét egek cin-vacsora cin-ette senkisem alszik senkise csókol A FÉRFINAK SAJÁTJA A KÉTSÉG BEESÉS senkisem gondolkozik az ég 4.4.1 az erdész csontos fekete évszázadonként tizenöt hektár az isten lába közt mögött sár-metafizika megállított viszony merev anyag kilendült téridő csempész-napfényben csillogó madarakhoz hasonlatos 4.4.2 csak miattam s észre sem vették hogy ^ van alávetve és nincs előtt és én mindezt tudom s annál rohadtabb nincs után a teremtő s teremtett megszöktem hazulról ők azóta természetben ám ők ebből mindent elváltak pénzük volt mint a pelyva jóelőre meghatározott 4.4.3 most jövök szemben ég az út lábamon a föld s nem jut ok porában másra mit tehetsz csilizradvány csicsó izsap odaveszett zöld }öl-le-föld szálfamezőny gerince gitt nehezen nyílik ők pedig úgy vagyok mint a föld s iszap 4.4.4 éles illatokból kifaragott szálfa mindenek atyja és mindenek királya éles illa tokból kifeszített gömb egy nekem százezer ha a legkülönb villanás-nesz illatos szesz éget földből víz lesz vízből pedig lélek nem al kotta senki volt mindig van és lesz örökkön égő tűz örökkön égő szesz Mikor az anyja meghalt, tíz éves volt éppen. Negyvenhétben jöttek át Magyarból, kétesz- tendüs csöppség volt ő akkor. Az apja eltűnt a háborúban, s( az anyja újra férjhez ment egy Mátra-vidéki szeneslegényhez. De a mostohája nem szerette őket. Ivott és verte a családját. Nem tudták másképp lerázni a nyakukról, jelentkeztek áttelepülésre. Azt hitték, itt majd fenékig tejföl lesz, de hát hol nem teher egy sokgyerekes, magányos asz- szony? 4.3 4.4 A modern művészet, a modern irodalom ezrével termeli a pusztulás képeit megörökítő alkotásokat. Vajon akad-e művész, aki egyszer megörökíti majd a mi nagy tragédiánkat is, a Duna menti népek ezerkilencszázhat- vanötös tragédiáját, s elmondja a késő unokáknak, hogy mi is történt valójában itt, a Duna mentén, 1965 nyarán? 1005
