Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Egy népmonda feldolgozása - Paródiák II.

És a kecskéket minid elnyelte a jég hatalmas szája. A Balaton feneke.

Ezek után röviden ismertetnem kell a Balaton-akciót.

A német sereg már visszavonulóban. Az 'én tervem a következő lett volna: nem mészároljuk le a kecskeállományt, hanem Dél-Magyarországra menekítjük. Így a németek nem vehetik semmi hasznát a nyájnak. A juhokat levágjuk és szétosztjuk az éhező népnek és az ellenállóknak. Ezért kellett ezt így elgondolni, mert a kecskehús rágósabb, s azt később is megölhetjük, amikor már minden kötél szakad.

Így a németeket kiéheztettük volna, viszont az előretörő szovjeteknek még jutott volna a nyájból. Erre jött ez az átkozott nyilas őrmester és a kecskéket vízbe lövette, a juhokat pedig — egy hét alatt! — felzabáltatta embereivel. (Egy és egynegyed hadosztály volt akkor a kezén.) Egy hétig dőzsöltek, mit sem törődve az országgal. Máglyát raktak a Balaton közepén (noha az elsötétí- tési, végtelenül szigorú rendszabályok még tartottak). Csak úgy lobogott a tűz. Később Zsoldos Zénó a Niépbíróság előtt így védekezett: épp az volt a célja, hogy tájékoztassa a szovjet erőket, hova gyűlt a hadosztály. Ez persze, nem volt igaz, de még ha igaz is: hogy bonét mentse, képes lett volna egy egész hadosztályt a Balatonba süllyeszteni, ahelyett, hogy átállítsa a szovjetek oldalára. Azért akarta tehát pusztíttatni a mieinket (a szovjetekkel), hogy ne állhassanak át (a mieink) a szovjetek oldalára. Mert a német oldalra már senki sem akart állni. „Ha az enyém nem lehet, a tied se legyen” — hangzott a régi, önző elv.

Hajh, bűnös az a nép, mely kecskéit vízbe löveti, ahelyett, hogy jól megfejné és megenné. Azóta is borzongva gondolok rá: miben is vettünk részt, mibe is sodródtunk. Lelkemet furdalva jut eszembe az átkozott és állati diszkrimináció. („Kecskék balra, juhok jobbra!”)

*

90