Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - Fülöp Gábor: Fogantatás, csodapapucs (versek)
tása; továbbá a kritikának e tényeket figyelembe véve kell ítéleteit megfogalmaznia. Nagyobb figyelmet és felelősséget kell fordítani az úgynevezett „könnyű műfajok”- ra, mind az alkotás, mind a terjesztés és kritika területén. E dokumentum fogalmazta meg a Társadalmi Szemle lapjain az állami irányítás hármas feladatát a művészeti alkotásokkal szemben: „mi az, amit támogat, terjeszt, népszerűsít, mi az, aminek létéről tudomást vesz és végül, mi az, amit elutasít”. A párt továbbra is „elsősorban az ideológiai meggyőzés és vita eszközeivel él” a művészeti életben. Teszi ezt „polemikus és vitára serkentő dokumentumok közzétételével”, „az irodalmat és művészetet érintő ideológiai kérdések egész soráról” nyújtott tájékoztatásaival, a politika és gazdaság kérdéseiben folytatott konzultációval. A párt- és állami irányítást a „demokratikus és decentralizált felépítés” jellemzi, ami a felelősség megosztását is jelenti. A művészeti-irodalmi intézmények és műhelyek önállósága kedvező az alkotói folyamatra, ugyanakkor nagyobb ideológiai és politikai felkészültséget igényel. A „Következtetések és feladatok” címszó alatt hosszú távú tennivalókat határozott meg a Munkaközösség. Elsőnek — „a pártosság, az elkötelezettség és a dekadencia elvi-elméleti és kritikai megkülönböztetését” kívánva — a XX. századi irodalmi-művészeti fejlődés alapos elemzését tűzte ki célul, hogy az elméleti és kritikai munkának „nagyobb ideológiai hatékonysága” legyen. Második témája „a művészet és közönség kapcsolatára” vonatkozott. Az irodalom- és művészetszociológia feladatává tette „a közönség művészi kultúra és ízlés szerinti megoszlásának, helyzetének” feltárását, valamint ennek „anyagi, társadalmi, életforma- és világnézetbeli feltételei, .... nemzedéki tényezői” megmutatását. A terjesztési fórumok és intézményektől azt kívánta, hogy a közönség igényét „tolmácsolják az íróknak és művészeknek”, s anyagilag is tegyék érdekeltté őket ezek teljesítésében. Az alkotókban tudatosítani kell azt is, hogy „munkájukat a legszélesebb tömegek szocialista kultúrájának kibontakoztatásáért végzik, hogy felelősségük közönségükkel, művészetük élvezőivel szemben azért nagyobb ma, mint valahá, mert a szocializmus biztosítja alkotásaik számára a legszélesebb publicitást”. A ;,széles művészeti közvélemény” aktívabbá, tudatosabbá és öntudatosabbá tételét szintén a kulturális forradalom sikere feltételének mondta a dokumentum. Az ehhez vezető út pedig „a kulturális munka helyenként tapasztalható lebecsülése, elhanyagolása” elleni fellépésen át vezet. (Az irodalom és művészet társadalmi szerepe. 1966. 7—-8. sz.) A konszolidálási folyamat tizedik évében megfogalmazott irodalompolitikai elvek — az azóta eltelt másfél évtized alatt — kiállták az idők próbáját; azokon alapvető változást végrehajtani nem kellett. Az elméleti-esztétikai és krititkai munkában jelentős eredmények születtek. Lukács György visszatérése a tudományos életbe új lendületet adott az alapvető marxista esztétikai elvek tisztázása, a visszatükrözés problémáinak megválaszolása érdekében kifejtett munkának. Az egyes művészeti ágak és műfajok esztétikai problémái és az azokra adott tudományos válaszok ma már tanulmánykötetek és kézikönyvek témái. A szocialista irodalmi örökség — az „elsüllyedt irodalom” — feltárásának folyamatában vált nyilvánvalóvá a szocialista avantgarde művészet léte; s ez az elvi felismerés termékenyítőén hatott az új írói nemzedék és a kritika alkotó tevékenységére. Az új társadalmi-gazdasági és kulturális viszonyok természetesen új elvi és esztétikai problémákat vetnek fel, melyeknek megválaszolásában továbbra is szerepet vállal a párt elméleti folyóirata, a Társadalmi Szemle. Tapasztalni lehet azt is, hogy régi, már megválaszolnak hitt kérdések újra napirendre kerülnek, ami részben a társadalmi-alkotói szituációk megismétlődéséből adódik; részben azonban az új nemzedékek tájékozódásának hiányából; illetve abból, hogy a tudományos és ismeretterjesztő munkában nem fordítunk elegendő figyelmet a már elért eredmények tudatosítására. A marxista elméleti alkotó tevékenység részét jelenti az eddig megtett út megismertetése, mely tennivalót e dokumentum-anyag közreadásával is szolgálni akarjuk. IRODALOMJEGYZÉK Kálmán Lászlóné: Társadalmi Szemle 1931—1933. Repertórium. A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei B. sorozat 5. Bp., 1974. Szerdahelyi István: A magyar esztétika története 1945—1975. Bp., 1976. M. Pásztor József: „Az író beleszól..Baloldali irodalmi folyóiratok az ellenforradalmi Magyarországon. Bp., 1980.
