Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 11. szám - Tandori Dezső: Utrillo: "La Belle Gabrielle" (vers)

TANDORI DEZSŐ

Utrillo: „La Belle Gábriellé”

Nem maradt egészen egyedül. Piros.

Ott álltaik mellette, zöld, a jószívű kocsmárosok. Szürke, Gay apó, a „Casse- -Croute” gazdája, sárgás-lila, és Marie Vizier, a „La Belle Gábriellé” tulaj- donosnője. Kék, fekete. Mindketten szerették a bolondos, józanul kedves és gyermeteg kedélyű festőt. Olajzöld. Ha egyedül maradt, fehér, és sem festeni* sem inni nem veit kedve, malaga-szín, plüss- maekóvai meg kisvasúttal játszott. Berlini kék. A két kocsma valamelyikének hátsó szobáiban .töltötte ideje nagy részét. Barna.

Nem járt ki festeni; égszínkék és narancs; tudta, ha kimegy az utcára, előbb-utóbb íelönt a garatra, rózsaszín, kötözködni kezd a járókelőkkel, zöldes-fehér, és ilyenkor mindig ő húzza a rövid ebbet. Fekete. Postai levelezőlapokat vásárolt, és gondosan felnagyította őket. Sárga, pirosas-lila, zöld.

Mivel — fehér, olaj barna — nem részesült, alapos képzésben, „fejből” nem tudott festeni, kármin, szüksége volt iá látványra vagy a látvány pótlékára, naranospinos, a képeslapra. A színeket azonban — piros, szürke, zöld, fekete, fehér, barna, sárga, narancspiros, pirosas-lila és a többi — maga költötte a szürke, fehér, kék, kármin fotográfiához.