Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Zelei Miklós: A leghosszabb híd (beszélgetés Száraz Györggyel)
ZELEI MIKLÓS A leghosszabb híd BESZÉLGETÉS SZÁRAZ GYÖRGGYEL Az olvasók közül aligha látta mindenki az Ítéletidő József Attila színházi előadását. Nem árt hát jelezni, miről is beszélgetünk tulajdonképpen. Tehát: miféle darab az ítéletidő? Történelmi dráma a szó klasszikus értelmében. Tárgya: az 1849 tavaszán tragikus hirtelenséggel félbeszakadt román—magyar megbékélési kísérlet. Színhelye: Abrudbá- nya az Erdélyi Érchegységben. Hősei románok és magyarok, fő alakja loan Dragos román politikus, aki ellentétben népe vezetőinek többségével — de tegyem hozzá: nem egyedül — magyar, nem pedig osztrák oldalon keresi kibontakozást. Hogyan fogadták a bemutatót? A nyilvános főpróba után Cseres Tibor gratulált. Közben mindketten elnevettük magunkat. Azt hiszem, egyet gondoltunk: na, most én kapom nyakamba a hideg napokat. Így történt? Nem egészen. De félreértés — tegyem hozzá: többnyire jóakaratú — bőven akadt. Ott van a Naláczy-jelenet. Bejön a színre ez a nemzetőr százados. Iszik, gúnydalokat énekeli, beleköt a békességet akaró román prefektusba, vérig sérti... ^gy kritikusom megnézi a jelenetet, s megdicséri a „soviniszta, fajgyűlölő századost” alakító színészt: hogy ábrázolni tudta az „úrimuris Magyarország” minden rossz jellemvonását. Tökéletes félreértés. Ugyanakkor érthető félreértés. Mi van a színpadon? Feszes atillák, csörög a kard, peng a sarkantyú, muzsika szól... És valóban beugrik — nem 1849, hanem a millennium. A Noszty-fiú, sőt a Jávor-bajszos bricsesznadrág. Csakhogy a provokált prefektus sem bűntelen. Ö is soviniszta, ő is gyűlölködő, s az ő lándzsásai gyilkoltak Zalatnán. A krakéler kapitánynak pedig a családját irtották ki Kisenyeden. Talán előbb, talán később, lehet, hogy ő is gyilkolt... Lehet, mondom. De vele mondatom ki a darab szerintem legfontosabb mondatát: hogy itt testvéri viszonyról, gyűlöletben testvéri viszonyról van szó, Kain és Ábel viszonyáról, amelyben a szerepcsere bánmikor adott... És a szörnyűségek, amikről szó esik a darabban: nem drámaírói kiagyalások, nem fantáziatermékek. Nem a szögről akasztottam le sem Mihálcfalvát, sem Zalatnát — ezek tények. S ezek a tények adják meg — ha megadják — a Naláczy-je- lenet igazi hátterét. • Nem mindenki értelmezte így a jelenetet. Nem. Egy másik kritika szerint Naláczy „égő sovinizmusa mögött egy jobb sorsra érdemes fiatal ember vacog”. Nem így van? Mondjuk. Csakhogy: „.. .egy jó szó Iancuék részéről, egy kis napsütés a magyar forradalom fölött talán megválthatta volna...” — Nem válthatta volna meg. 408
