Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - Villányi László: Trója (vers)
VILLÁNYI LÁSZLÓ np t • írója Hej, ha mi egyet gondolnánk még, már nem akadna csöpp haladék sem, hogy Tróját utolérje a romlás. Homérosz: Iliász Száműzvén a hideg ruhákat finom bőrünk még össze nem ér; először érezzük a távolt, tudjuk: melegségünk mit is ér. Ujjak keresnek ismerőst; az idő legyőzetett már végképp, mikor vérzőn emelkedik szád: szálkába csókolt éppúgy mint én. milyen lovat húztunk magunkhoz nyugodt erdőkben ki fűrészelt ki döntött le öreg fákat alatta csontok nyomorodtak magába omlott a föld mégsem hitte senki ez a fa tűzre nem jut szánták megrontásra Itt sötétlik hazatértemkor hallgat reggeleken utánam fordul tekintete a teremtés első kutyája sebeit néki se látom csak fájdalmas mozdulatlansága szemében a kényszer dühe mutatja harapott és megszaggatták legalább úgy mint ő legalább azt érhetném meg a megvívott csatát csak utána emelgessem betegen fejemet próbáljak hangokat adni fölkelni készülődjék szakadt izmokat felejtve. milyen lovat húztunk magunkhoz ahogy a fákat fölszelték faragták csiszolgatták 927
