Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - TANULMÁNY - Cushing, George F.: Ady és Krúdy

szept. 1.), s megállapította, hogy „ez még mindig nem Budapest regénye”, amit az előszó ígért. A művet „könnyes, drága, gyönyörű könyv”-nek nevezd (és később megismétli e szavait), majd hozzáteszi: szerencsére Krúdy nem váltotta be ígéretét, inkább „eldalolta tegnapi ifjúságának boszorkányos muzsikájú dalát” — amire csak igazi költőnek van tehetsége. Találóan jegyzi meg, hogy így csak az tud írni, akinek bizonytalan a társadalmi helyzete, „s állandóan a napidíjas és az Üristen között libeg”. Adyt megigéztók Krúdy alakjai: túliendüilnek a társadalmi meghatározottságokon, tehát annál inkább valóságosnak. Ady azt is észreveszi, hogy Krúdy az irodalmi forma törvényeinek pompás áthágásával holmi paradoxikus nem-regényt hozott létre: olyasféle byroni hőskölteményt, amilyet maga is szeretett volna írni.44 Ady megpróbálja közelebbről is meghatározni Krúdy regényét, de hasztalan: A vörös postakocsi nem napló, még kevésbé ifjúkori memoár, hanem „lelki röntgene a fiatalság nevezetű betegség egyik legékesebb stádiumának. A művószpsziché diagnózisa”, egyszersmind emlékműve az ifjonti budapesti sorsnak. Adyt nyilvánvalóan éppúgy zavarba ejtette a könyv, ahogy a többi kritikust is, ám Krúdyt nagyra értékelte, mert „nemes különbözőséget”' és eredetiséget fedezett föl benne. E nézetét egy második, igen rövid jegyzetében is fenntartotta (Nyugat 1914. jan. 1.), s azt írta: „Krúdy szemérmetlenül és egészen lírikus, szemérmetlenül s (...) pompásan”.45

Krúdynak Adyval kapcsolatos vélekedései, mint talán, sejthető is, azokban a cikkeiben találhatók, melyeket közvetlenül a költő halála előtt s a halál utáni években jelentetett meg (bár Ady alakja már A vörös postakocsiban is feltűnik). Az Ady Endre éjszakái c. kötet anyagát adó cikkek 1925—26-ban láttak napvilágot, de főként arról az 1908 és 1912 közti időszakról szólnak, amikor leggyakrabban találkozott a két szerző. E cikkek tehát az időbeli távolság s Krúdy álomvilága színezte visszaemlékezések: Szindbád tekint vissza azokra az időikre, amikor még nagyon kívül állt mindenen, illetve amikor egynéhányan kétségeket támasztottak Ady hírneve iránt. Evo- katív erejű könyv: újrateremti a kor atmoszféráját, az Ady törzstanyáin eltöltött éjszakák hangulatát' futó impressziók sorozatát adja helyekről, utcáikról, emberekről, galériába gyűjt különcöket, bohémeket, kávéházakat, kocsmákat, bordéJyházafcat, a saját ízükkel és illatúikkal. Ahogy Király István is megállápítja,46 Krúdynak ezek az emlékezései nem tényszerűek: mégis hiteles hátteret rajzolnak Ady akkori napjaihoz. Krúdy kétségkívül igen nagyra becsülte Adyt, a róla írott egyébb cikkei is ezt tanúsítják. A legközvetlenebb bizonyíték erre 1924-es nyilatkozata A Reggelben.47 A nyilatkozatra Herczeg Ferenc Ady elleni támadása adott alkalmat. Krúdy válasza félreérthetetlen. Felvázolja az akkortájt dívó két szélső nézetet, és megállapítja: miközben folyik a harc, az olvasók azzal nyilvánítják ki véleményüket, hogy bámulatos mennyiségben vásárolják Ady könyveit. Majd így folytatja: „Ady óta nem jött új érték a magyar költészetben”, holott rengeteg költő tűnt föl őutána is. A továbbiakban kifakad azok ellen az írók ellen, akik a háború utáni világban elfeledték korábbi eszményeiket. Végül megismétli azt a megállapítását, hogy bármi lesz is a kimenetelük az irodalmi csatározásoknak, az olvasók már döntöttek. Krúdy itt messzire távolodik az Ady Endre éjszakáinak nosztalgiájától; merész és őszinte véleménynyilvánítás volt ez az 1924-es világban.

Helyénvalónak látszhat Krúdy és Ady összevetése novelláik szempontjából is, ám itt szintén, nehézségekbe ütközünk. Krúdy a diákkorától kezdve egészen élete végéig írta novelláit, Ady viszont főként csak a század első évtizedeiben foglalkozott ilyesmivel. Ady nem tartotta magát „hivatásos” novellaírónak. Elbeszéléseit gyakran csupán pénzért írta.48 Az így is történhetik c. elibeszélésgyűjtemény előszavában mégis arról ír, hogy ebben az irodalmi formában is ki tudja fejezni magát, s hogy „annyi Ady- dal temetődött el” történeteiben.49 Ady legtöbb novellája igen rövid: nyilvánvalóan ama napilapok megszabta kerethez igazodott, melyekben legtöbbjük megjelent. Határozottan alkalmi művek tehát, s ekónt megvilágíthatják némelyik versét — szerencsésebb is így kezelni őket, mintsem életműve fontos részeiként. Egyik-másik novellában lírai szakaszokra bukkanunk, bár legnagyobb részük azonnali hatásra törő

83