Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - SZEMLE - Berkes Tamás: Az elbeszélő gesztusa. Grendel Lajos: Hűtlenek
Legendák, anekdoták, vágyképek és történelmi események a világ minden részén öszsekeverednek, ha a megtörténtek és a jelenben játszódó események az összefüggések tartósságát sugallják, s amikor a fogódzók nélkül botladozó ember személyes szabadságának lehetőségeit, boldogságának hiányát ábrándokba rejti. Különösen igaz ez a Kárpát-medence domborzati viszonyai között, ahol Denevéry Szilvia asszony álmodozik illetve álomba zuhan, s összekuszál ódnak benne a 16. század és a 20. század eseményei. Az anakronizmusok mégsem zavarnak, sőt az olvasó vidáman követi a mese szálait a mohácsi csatára készülődő ország huszadik századi technikájú világába. Természetesnek érezzük, hogy a török csapatok drávai átkeléséről a bécsi rádióból értesülünk, hogy a rendkívüli állapotot nyalka huszárok páncélkocsivá átalakított. villamosai őrzik, melyek mellesleg bányászlázadások visszariasztására is hivatottak. Ismerős az álbizonyosságok világa, ahol a katasztrófa árnyékában zökkenőmentes a bajnoki forduló, nem veszélyeztetheti ezt a háború, vagy holmi kolozsvári színésznők és labdarúgócsillagok botránya. Csupán Szilvia asszony érzi végképp elrontottalak életét, Denevéry — az értéktelen firkász — oldalán, aki lottószámokat húz a televízióiban, s egyáltalán nem társa a megvalósulatlan vágyait álmokba transzponáló nőnek. Azonban a képzelet — realitás. Hogy mennyire, arra különböző válaszok lehetségesek, a novella szerint olyan mértékben, amennyire átadjuk magunkat egy különleges pillanat forgószelnéek. A hangsúly a különlegességen van, amely kibillent az amúgy is elviselhetetlen állapotból, a toldozva-foldozva is lélekölő kompromisszum-lét kényszeréből. Az elbeszélés hordozta történelem-érzékelés realitását fokozza Szilvia álmának váratlan átcsapása az ébredés utáni jelenidőbe, amikor legszemélyesebb fájdalmai új megvilágításba kerülnek. Az álom szertefoszlott, s a szomszéd szobából mégis belép TUnódy Sebastián rock-zenész, az álmodott éjszakai fürdőzés furcsa alakja. A történetnek itt vége szakad, Szilvia életében valami új kezdődhet: „Most végre kettesben vagyunk, s megbeszélhetünk mindent.” Igen, lehetséges valamiféle boldogság, ha nem is a szabad személyiség teljes önmegvalósítása útján, de nem is olyasféle mint a vegetáló boldog automatáké. Jóné- hány elbeszélés végkicsengése, sőt utolsó mondata jelzi az egyéni lehetőségek mindig változó vékony sávját, amely csupán önmagával azonos, s a személyiség mélyrétegeinek felkavarása nélkül észre sem vehető. Erőszakoltság nélkül idézhetem: „Nem tör le, inkább megnyugtat, hogy minden rajtam múlik most”, vagy „... aztán a folytatás, amely mégsem lehet folytatás többé.” Grendel hőseinek gesztusa írásainak talán legfontosabb jelentésgóca, Patetikus öncsalás nélkül egyéni megoldást fürkésznek, miközben a tények, de saját maguk sem nyújtanak bizonyosságokat, amelyre építeni lehetne. Hogyan formálja érvényes irodalommá Grendel Lajos az ilyen helyezeteket? Ezt megtudakolandó, el kell olvasni a könyvet. (Madách, 1979.) BERKES TAMÁS SZERKESZTŐSÉGÜNK MUNKATÁRSAI PÉNTEK IMRE szerkesztő, belső munkatárs AMBRUS LAJOS, APÁTI MIKLÓS, dir. KUNTÁR LAJOS (tördelő szerkesztő), PÓSFAI H. JÁNOS, RATKAI IDA (művészet rovat) külső munkatársak 896
