Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - TANULMÁNY - Cushing, George F.: Ady és Krúdy
seholsincs-országban, meghatározhatatlan időben, olyan helyszíneiken, melyeket aligha tüntet fel mappa. Lehetetlen megmondani Szindbád korát, noha néha kapunk (félrevezető) utalásokat, például a Szindbád őszi útjában, amely így kezdődik: Hajdanában, amikor még csak 103 esztendős volt, ráért éjjel-nappal a nőkre gondolni... vagy Az éji látogatóban: Szindbád egy őszi napon elhagyd a kriptát, ahová saját akaratából elhelyezkedett, midőn önkezűleg véget vetett életének. Lehetetlen Szándbádiról pontos leírást adni, vagy akárcsak a legközönségesebb tényeket megállapítani. Bizonytalanul közép -európai atmoszféra veszi körül, és szeret határmenti kisvárosokban csatangolni. A történet a múltban játszódik, de nem túlságosan régen, hiszen Szándibád vonaton meg postakocsin utazik. Ugyanez áll A vörös postakocsi hősére, Rezedára is: noha csakugyan ősi járművön utazgat* mindamellett telefonál is. Krúdy világa időtlen és meghatározhatatlan, de mégsem hat anakronisztikusnak. A múlt érzékeltetésére Krúdy gyakran él olyan szavakkal, mint akkoriban, egy éjszaka: e szavak, a nagy messzeségekre, az álmokra és ábrándokra való utalásokkal együtt egy romantikus, imaginativ valónkívüliség érzését keltik. Sokszor mintha nem lenne se elejtik, se végük a történeteinek: apró epizódok csupán, olykor nosztalgikusaik, ám szinte mindig valami váratlan kapcsolat a jelenhez fűzi őket. A vörös postakocsiban Rezeda hosszú magánbesaédbe bocsátkozik a színésznőkről: véleménye szerint ők „a legérdekesebb nők a világon”. Klára erre közbeveti: „A tejesasszony gyakran megtagadja a hitelt. És a fűszeresnek udvarolni kell.”35 Midőn behatol a jelenidő Krúdy történeteibe, mindig valamiféle reménytelenséget hoz magával. Ady korai verseiről írva Király István arra a megállapításra jut, hogy Ady óvakodott mindattól, amit köznapinak, elcsépeltnek, kitaposottnak érzett, s a kivételest, az egyénit, a ritkát kereste.36 Ami nyelvezetét illeti, ugyanez Kxúdyról is elmondható. Mind Ady, mind Krúdy olyan ritka finomságát teremtették meg végül stílusnak és korszerűségnek, amit egyetlen más magyar szerzőnél sem tapasztalhatunk. Érdemes itt megemlíteni: Ady szintén kitágítja költészetében a tér- és időérzékelést; kedves szava a messze: Messze szivek és messze falvak38 Én asszony voltam37 ... Ideragyognak Messze szivek és messze falvak.38 Ady is szeret rejtelmes hangulatokat teremteni olyan szavak segítségével, mint titkos, különös és csoda; verseit íaíán-okkal teszi lebegővé. Ért álomvilágok felidézéséhez, például az Egy régi színész-leányban* és gyakran él az álom szóval. Jól ismertek Ady vissza-visszatérő motívumai. Noha még nem készült részletező tanulmány Krúdy kedvenc témáiról, már a műveire vetett futó pillantás is azt sejteti, hogy sok közös témája volt Adyval. Mindkettejüknél fontos szerepe van életnek, halálnak és feltámadásnak, s mindketten rendkívül egyéni módon kezelik e témákat. Ady harcol a halállal, s egyúttal azt hirdeti, hogy az életet a maga teljességében kell élni; Krúdynál Rezeda és Szindbád, nem is említve A vörös postakocsi Alvinczijét, vagy öngyilkosságot kísérel meg, vagy meg is hal — hogy aztán feltámadjon. Krúdy is kinyilvánítja: az izgalmasan és kalandosan élt életben hisz. Szerelem és asszonyok szintén közös témáik. Noha Krúdy nem ír az Adynak oly kedves tárgyról: a gyöt81
