Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - TANULMÁNY - Cushing, George F.: Ady és Krúdy

Lírai költőként, illetve igen rövid versek alkotójaként, azonnali hatásra kellett törekednie. Krúdynál más a helyzet : ő nem volt rákényszerülve a maximális tömörítésre. Krúdy a kitágított, rendhagyó hasonlatnak és metaforának a mestere. Ady valószínűtlen szavakat rendel egymás mellé, Krúdy viszont olyan váratlan és meghökkentő hasonlatok közé vezeti a gyanútlan olvasót, melyek gyakran annál is inkább meglepőek, mert az összehasonlítás tárgya ugyan elvont, de maga a metafora konkrét:

úgy várta őt a férfiú, mint a pardont a siralomház betyárja25

azonban:

Furkósbottal ront ki barlangjából a magánakvalóság, mint a (remete,

akit álmában megzavartak.26

gólya módjára kelepelő jókedv27

Alkonyodott, mint a fáradt szív,28

A ködben úgy suhantak el mellettem a lányok,

mint a csengettyűk hangjai.29

A liget fáiról úgy hullott a hó, mint az emlékezet30

Példáinkban viszonylag egyszerű hasonlatok találhatók, helyenként azonban olyan sokrétű a Krúdy-mondat, hogy mire a végére érünk, szinte el is felejtjük, miről is volt szó az elején:

a szívünk dobogására figyelünk, hogy nem lassít-e a vándor, midőn olyan nagy világot járt be egy nap leforgása alatt és önkéntelenül hátranézünk a letűnt idő napos rétjeire, ahová oly boldogság volna visszatérhetni, mint öregedésben elölről kezdeni az ifjúságot, de a vándorlegény nem vehet új irányt, előre kell menni a közelgő éj szívzsibbasztó bizonytalansága hegyláncai felé.31

Krúdynak ez a fajta impresszionista hasonlat a nagy újítása — ámde őbelőie sem hiányzott a készség, hogy ugyanolyan meghökkentő szóösszetételéket alkosson, mint Ady (pl. életpáholy, bárányfelhő-kabát, füstmacskák, mocsár pillantás, mocsárvilág- élénkségű szemek).32 Nem kétséges, hogy Krúdynak, noha prózaíró volt, lírai a stílusa — sőt, műveinek nagy részét voltaképpen versprózának kell tekintenünk. Az őszi versenyek (1922) című kisregényiben található az alábbi passzus: ragyogó példája az olyan mondatnak, amely egy sor ritmikaitlag egymáshoz hangolt tagból van megkomponálva:

Mintha azt jelentené a láthatatlan helyről küldött

őszi szál, hogy az örömök muladozóban vannak a földről;

még ragyog a nap a dáma gyalogsétáján,

még porzik az út a fürge cipősarkok alatt,

még emelt a fő,

a száj édesded szomjúságokkal teli, az őszi darázs mohó étvágya csiklandozza az ínyt, és az orrcimpák megremegnek a sarjú lassan terjengő illatától, melyet ingujjas városi szolgák kaszálnak a réteken, a kereknek megmaradott kebel még várja azokat a csókokat, amelyek felüdítik,

az alig hervadó telt karok forróbb ölelést ígérnek a szüzek fűzfavékony karjainál, és a deréknak alakja még hasonlatos a buja cserebogár potrohához, amely tavaszkor a barackfa üde virágai

79